Pünkösd vasárnapjára volt betervezve egy kirándulás.  Úticél: Vácrátóti arborétum, Visegrád, hajózás a Dunakanyarban, végül egy kis séta Szentendrén.

Itt a Dél-Alföldön elég jó idő volt, úgy éreztem, egy kicsit túlöltöztem, később kiderült, hogy egyáltalán nem.  Ahogy haladtunk északra, egyre hidegebb lett, és az eső is egyre jobban esett.   Inárcsnál már szakadt.  Kezdett veszélybe kerülni az arborétumos program.  Szerencsére Vácrátóton már csak kicsit szemerkélt.

Igazából a borús idő nem vette el a kedvemet, ami szép, az esőben is szép!   Persze jó lett volna  leülni egy padra, csendben nézelődni, de ez nedvesség okán most kimaradt.   Talán valamikor máskor....

Vácrátóti arborétum:

Visegrádon újból szakadt az eső, ezért a busz egészen a kikötőig vitt bennünket, város nézés nem igen volt.   Viszont a hajóút kárpótolt.  Fantasztikus látvány, mikor a hegyek tetejét  (jó, tudom, csak dombok)  körbeveszik az esőfellegek.  Mintha füstölnének.  Napsütésben ilyet nem láttunk volna!

Dunakanyar:

Szentendre!  Séta a macskaköves utcákon, színes lámpaernyők és esernyők alatt.  Eddig ezt csak a tévében láttam, esetleg képeken.   

Szentendre:

Bár meg van a védettségi igazolványom, de azt hiszem, ebben az évben  Magyarország szép helyeit fogom felfedezni.   
Akad itt még látnivaló bőven!

 Képek: saját

Kinyitottak a teraszok, lehet kiülni kávézgatni, sörözgetni, bámészkodni.  Bár mifelénk inkább a sétát választják az emberek.   Én is a Liget felé veszem az irányt napsütéses délutánonként, egy kis séta rám fér.   

Ücsörgök kicsit a padon, ahol Picikét találtam.  Emlékezek.  Még mindig, de már nem olyan fájó a hiánya.   Valamikor szeretnék egy kutyát, a fiam meg háborog, hogy nem kell kutya.   Nem mintha az ő gondja lett volna, de becsületére legyen mondva, az utolsó hetekben nagyon kivette a részét az ápolásból.  Hajnalonta kivitte pisilni, ha mégis becsurgott, hajszárítóval szárítgatta, össze is takarított utána.  Viszont nem álmából ébredt, mert egész éjszaka játszott a számítógépen,  könnyű volt így odafigyelni.  Most meg lázong, ne hozzak kutyát, mert ő nem fogja gondozni.  Hát basszus, a tíz évből két hetet áldozott rá.  Na mindegy, majd azt úgyis én döntöm el, hogy lesz kutya vagy nem.  Ha a magasságos odaföntlakó kutyát szán nekem, akkor biztos, hogy lesz.  Addig meg etetek egy kis kóbor macskát, de olyan vad szegényke.  Ha meglát az udvaron cigizni, oda fut hozzám, rám nyávog, én meg hozok neki kaját, de annyira félős, hogy csak akkor eszik, amikor elmentem onnan.

Lehet, hogy meg tudnám szelídíteni, de valahogy nem akarok macskatulajdonos  lenni.

Megszólalt, újra, sokan felhördültek, újra.  Én meg nem is értem ezt a Norbi dolgot. 

Vannak, akik szeretik.  Na ez is egy talány, mert miért?   Pedig vannak, én is ismerek egyet. 
Aki fogyni akar, vagy tornázni, rengeteg videót talál a neten, jobbnál jobbakat.   Bár, ha éppen Shobertéket választja, szíve joga, nem tudok beleszólni, sosem láttam egyet sem tőlük.   De valamit biztos tudnak, mert elég messzire jutottak.

Vannak akik utálják, de miért is?   Időnként megszólal, mond valami bődületes marhaságot, erre ráharap a nép, kap hideget, meleget, de inkább hideget.   Igazából  felsőbb szinten is mondanak ostobaságokat,  még sincs annyi felhajtás miatta.   Akinek nem tetszik, az akár figyelmen kívül is hagyhatja.   Ha azt nézzük, még sosem büntetőfékezett busz előtt, tehát nem közveszélyes.  Akkor, hol itt a probléma?

Gyűlölködés helyett nézz inkább Jane Fondát.  Nem mai csirke, de nekem nagyon bejön ez a fajta edzés.

Végignéztem a Korona című sorozat négy évadát.   Azt tudjuk, hogy megtörtént események keverednek a fikcióval, de néha  a valóság is tud meglepő lenni.  

A negyedik évad egyik jelenetében  Diana hercegnő feláll és kisétál a Királyi Operaház páholyából, majd néhány perc múlva a színpadon jelenik meg, ahol  Billy Joel : Uptown girl  című számára előad egy táncot.

A dolog valóban megtörtént, ahogy  Andrew Morton : Diana igaz története  című könyvében is olvashatjuk.   1985-ben , Károly herceg 37. születésnapján,  a hercegnő partnere Wayne Sleep balettművész volt.  

A táncról nem maradt fenn videó, fénykép is alig,  de Billy Joel száma azóta is megtapadt a fejemben.

Komolyan mondom, megáll az eszem.   Pár dologért mentem a Pennybe csütörtökön, de már bevásárlókocsi is alig volt.   Úgy vásároltak az emberek, mintha a világvégét jelentették volna be. 
Természetesen a vécépapírt vitték, mint a cukrot.   Akartam venni egy kiló lisztet, persze az sem volt.  Csak bámultam, lemaradtam volna valamiről? 

 Megmondták, az élelmiszerboltok, drogériák nyitva lesznek a jövő héten is.   Meg egy csomó más üzlet is.   Akkor most mi ez a roham?

Lehet, hogy a vécépapírnak van valami nyugtató hatása, a lisztnek ugyanúgy.  Vagy a kettőnek együtt.  Talán a vírust is ölik.   Fő, hogy járvány idejére legyen otthon jó sok.   Úgy látszik, a vécépapír egy fix pont lett az emberek életében, szar helyzet esetére.

Ki kellene próbálnom, de én már hétfőn felvettem ez első adag kínai vakcinát.  Semmi mellékhatása nem volt,  állítólag majd a másodiknak. 

Hónap végén kiderül.