Már két éve, hogy nem voltam sehol kirándulni.
Tavaly előtt az izületeim voltak begyulladva szinte egész évben, tavaly daganatom volt, az idén meg kedvem nem volt. Ott van nekem Süti, a hiperaktív kutya, aki megsétáltat rendesen, napi szinten 7-8 kilométert mutat a lépésszámlálóm, ez mellet igazából eszembe sem jutott, hogy mennem kéne még bárhová is.
Aztán egyik márciusi napon összefutottam a piacon Edóval, az útitársnőmmel, aki elkezdte pedzegetni, hogy ideje volna egy kicsit kiruccanni valamerre. Igazából talált is úticélt, Egy osztrák falucska, Hallstatt.
Nem sok kedvem volt, sosem hallottam még róla, az út is 12 óra csak oda. Aztán rákerestem a neten, de mások is mondták, hogy a világ tíz legszebb helye közt van.
Na egye fene, menjünk!
Végül is nem bántam meg, bár az éjszakai buszozás nem lett a kedvencem, de a hely szépsége mindenért kárpótolt.
