Plitvicei tavak kipipálva

2025/07/19. - írta: Nyica

Évek óta készültem oda, de az éjszakai buszozástól féltem. 
Miután tavaly Hallstattot jól viseltem, úgy gondoltam, ezt is ki fogom bírni. 

Most azért sikerült kicsit szundikálni is a buszon, úgyhogy a 13 kilométeres túra meg sem kottyant.  Szerencsére az időjárás is kedvezett, meleg volt, de nem az az elviselhetetlen fajta.

Útitársnőmről már nem lehet ugyanezt elmondani.  Ő pontosan az elviselhetetlen, kukacos kategória, ennek ellenére szuper kirándulás volt!

plitvicei_tavak8.jpg

Szólj hozzá!

Ügyfélkapus gubancolás

2025/05/15. - írta: Nyica

Mivel is fejeztem be a legutóbbi posztomat?  Szeretem megbonyolítani az életemet?   Na, hát ez pontosan így van, mert ha jobban oda figyelnék a dolgaimra, akkor minden sima (és unalmas) ügy lenne.

Múlt hónapban kaptam egy értesítést, hogy 14-én lejár az ügyfélkapus jelszavam.  A levél 14-én jött, így aztán neki ugrottam jelszót változtatni, csakhogy nem tudtam belépni a régi jelszavammal. Elkönyveltem magamba, hogy mehetek ügyintézni a hivatalba,  három napi hideg élelemmel felszerelve.

Aztán mégsem úgy lett.

Május elején újra kaptam egy levelet, hogy hamarosan lejár a jelszavam.  A múltkor a hirtelen ijedtségtől meg sem néztem a hónapot, csak simán pánikba estem.  Na meg azt sem nagyon nézem ki a hivatalokból, hogy bármit is normálisan elintézzenek.  Pedig néha de, mert itt egy hónappal előtte kiküldték a levelet, majd két héttel előtte is, gondolván a hozzám hasonlókra.

Szóval, nem késtem le semmiről, és kisebb idegrohamok után - nem találtam a jelszóváltoztatás opciót - sikerült rendbe tenni az ügyeimet.  Az Authy meg QR kóddal működik, de ugye erre sem emlékeztem már.  

Na de lényeg a lényeg, újra van ügyfélkapum, és kerek lett a világ.

A legközelebbi gubancig.

Szólj hozzá!

Húsvét előtt

2025/04/17. - írta: Nyica

Hihetetlen, már megint egy ünnep.  Tolongás, dühöngés, mit hagytam ki, megvettem, nem vettem, mit főzzek, vendégek, ki jön, ki nem?

Ennek tetejébe tegnap lejárt az Ügyfélkapus jelszavam, természetesen tegnap kaptam meg az értesítést, be sem tudtam már lépni. Pedig jó lett volna, mert meg akartam nézni a laboreredményemet. Nem jött össze, el kell mennem érte. Természetesen esik az eső.

Lehet, hogy amúgy sem tudtam volna belépni. A telefonomat sikeresen vízbe ejtettem, már több mint egy hete, de azóta sem heverte ki. 
Előhalásztam egy több éves herkentyűt, ami működik éppen, de elég öntörvényűen.  Letöltöttem az Authy appot, hát nem is tudom, hogy hogy sikerült nekem abba beregisztrálnom, mert most valahogy sehogy.  Sót, már azt sem tudom, miért nem emailes jóváhagyást kértem. 

Ja, hogy szeretem megbonyolítani az életemet? Hát ja!  Másképp milyen unalmas lenne!

Címkék: Húsvét önnepek
Szólj hozzá!

Hogy csinálná ezt az AI?

2025/01/01. - írta: Nyica

Mindenki az AI-t emlegeti, gondoltam kipróbálom én is, mit tud.  Hát a jövő heti lottószámokat nem, az már biztos, innentől nem is olyan érdekes az egész.   

A minap úgy gondoltam, nem ártana már összefoglalni az évet, mi is történt 2024-ben?   Csakhogy semmi sem jutott az eszembe.  Etelt volna egy év úgy, hogy nem csináltam semmit?   Persze, hogy nem!  De amikor rendben mennek a dolgok, az olyan nagyon fel sem tűnik.

Aztán egyszer csak beugrott az AI.  Gondoltam, megpróbálom, írja meg ő.

Két  mondatot sikerült kipréselnem magamból, a többit a tudományra bíztam.  A mondat így szólt:

Sokszor azt hiszem, nem történik semmi érdekes az életemben.  Aztán eszembe jut, hogy például áprilisban Hallstattban jártam.

Nézzük, mit kezd ezzel a mesterséges intelligencia.  Stand up módot választottam, mert így érdekesebb.

 
Hát sziasztok, drága közönség! Tudjátok, néha úgy érzem, hogy az életem egy nagy semmi, mint amikor az ember a Netflixet nézi, és végül minden sorozatot megnézett… de még mindig ott a kiváló kérdés: „Miért nem érzek semmit?” Aztán eszembe jut, hogy például áprilisban Hallstattban jártam.

Hallstatt, az a hely, ahol a fák is úgy néznek ki, mintha Insta-sztárok lennének! Képzeljétek el, ahogy állok a gyönyörű tó mellett, és próbálom egyensúlyozni a telefonomat, hogy a tökéletes selfie-t lőjem… az összes szöget, amit a természet adott, én meg ott vágom a gyertyaláng gyanús pózokat. “Na, kis fák, vigyázzatok, mert a világ legstílusosabb túrázója érkezett!”

 

De tudjátok, ami igazán megdöbbentett, amikor Hallstattban jártam, az a helyi emberek mosolya volt. Olyan bizalomgerjesztőek, mintha tudták volna, hogy egy hónap múlva az összes turista el fog tűnni, és csak ők maradnak ott a vödör fangyi közepén. Olyan, mintha mindenki egy titkos szövetkezet része lenne, ahol a munkaidő után megbeszélik, hogy hogyan néznek ki a tökéletes fejszék!

Elképzelem, hogy a helyiek éppen azt mondják: “Baszki, ha ez a sok turista elmegy, akkor újra visszanyerhetjük a békénket, és végre elérhetjük az igazi Hallstatt életét: különböző saslik ízek összehasonlítása a tóparton!”

Aztán persze ott voltak a nyelvi kihívások is. Tényleg, miért van az, hogy a sarokban álló helyi bolt elnevezése „Bäcker” — ami szerintem a legmenőbb német kifejezés a pékségre, mint valami titkos kód, amit csak a helyiek ismernek? Tehát mikor bementem, csak álltam ott, mint egy eltévedt turista, mondván: “Helló, kérek egy Bäcker-t, de a Bäckert a jövőből hozd, izé... a legfrissebb pékárúval!”

De aztán valami megfogalmazódott bennem. Az emberek ott a kellemes kisvárosban azt tanították, hogy nem is a helyek miatt emeljük a mobilunkat, hanem az élményekért. Szóval most, ahelyett, hogy az élet bármilyen unalomig terjedő monotonitását élném át, csak emlékeztetnem kell magam, hogy bármikor találkozhatok az alpesi fák Insta-sztárságával!

Na, így én most az életmódomat is kiépítem a középkori varázslat helyett – csak egy kis kópé mosolyt akarok cserélni egy szép péksüteménnyel, és azt mondani: “Itt a breakpoint, de leszek a legnagyobb Bäckered az Instagram-on!” Köszönöm, hogy itt voltatok, és ne felejtsétek el megélni az apró dolgokat — lehet, hogy a Bäcker felnőttkorban köszön majd vissza rátok!

Nem is olyan rossz!  Bár nem emlékszem, hogy láttam volna helyi embereket, hacsak nem ázsiai turistának álcázták magukat.  Na jó a szűk utcácskákon időnként végiggurult egy-egy autó, abban egész biztos helyiek ültek, mert más nem mehet be kocsival. 
Gondolhatnám azt, hogy az árusok helyiek voltak, de amikor bementem a kisboltba valami nasit venni, a kasszánál - minden angol tudásomat összeszedve-  megkérdeztem, hogy "card?"
Mire a hölgy rögtön rá is vágta, hogy persze, lehet kártyával is fizetni.
Nesze neked, hét év Duolingo!

Na, szóval így írná ezt meg az AI!

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása