Évek óta készültem oda, de az éjszakai buszozástól féltem.
Miután tavaly Hallstattot jól viseltem, úgy gondoltam, ezt is ki fogom bírni.
Most azért sikerült kicsit szundikálni is a buszon, úgyhogy a 13 kilométeres túra meg sem kottyant. Szerencsére az időjárás is kedvezett, meleg volt, de nem az az elviselhetetlen fajta.
Útitársnőmről már nem lehet ugyanezt elmondani. Ő pontosan az elviselhetetlen, kukacos kategória, ennek ellenére szuper kirándulás volt!
Mivel is fejeztem be a legutóbbi posztomat? Szeretem megbonyolítani az életemet? Na, hát ez pontosan így van, mert ha jobban oda figyelnék a dolgaimra, akkor minden sima (és unalmas) ügy lenne.
Múlt hónapban kaptam egy értesítést, hogy 14-én lejár az ügyfélkapus jelszavam. A levél 14-én jött, így aztán neki ugrottam jelszót változtatni, csakhogy nem tudtam belépni a régi jelszavammal. Elkönyveltem magamba, hogy mehetek ügyintézni a hivatalba, három napi hideg élelemmel felszerelve.
Aztán mégsem úgy lett.
Május elején újra kaptam egy levelet, hogy hamarosan lejár a jelszavam. A múltkor a hirtelen ijedtségtől meg sem néztem a hónapot, csak simán pánikba estem. Na meg azt sem nagyon nézem ki a hivatalokból, hogy bármit is normálisan elintézzenek. Pedig néha de, mert itt egy hónappal előtte kiküldték a levelet, majd két héttel előtte is, gondolván a hozzám hasonlókra.
Szóval, nem késtem le semmiről, és kisebb idegrohamok után - nem találtam a jelszóváltoztatás opciót - sikerült rendbe tenni az ügyeimet. Az Authy meg QR kóddal működik, de ugye erre sem emlékeztem már.
Na de lényeg a lényeg, újra van ügyfélkapum, és kerek lett a világ.
A legközelebbi gubancig.
Hihetetlen, már megint egy ünnep. Tolongás, dühöngés, mit hagytam ki, megvettem, nem vettem, mit főzzek, vendégek, ki jön, ki nem?
Ennek tetejébe tegnap lejárt az Ügyfélkapus jelszavam, természetesen tegnap kaptam meg az értesítést, be sem tudtam már lépni. Pedig jó lett volna, mert meg akartam nézni a laboreredményemet. Nem jött össze, el kell mennem érte. Természetesen esik az eső.
Lehet, hogy amúgy sem tudtam volna belépni. A telefonomat sikeresen vízbe ejtettem, már több mint egy hete, de azóta sem heverte ki.
Előhalásztam egy több éves herkentyűt, ami működik éppen, de elég öntörvényűen. Letöltöttem az Authy appot, hát nem is tudom, hogy hogy sikerült nekem abba beregisztrálnom, mert most valahogy sehogy. Sót, már azt sem tudom, miért nem emailes jóváhagyást kértem.
Ja, hogy szeretem megbonyolítani az életemet? Hát ja! Másképp milyen unalmas lenne!
Mindenki az AI-t emlegeti, gondoltam kipróbálom én is, mit tud. Hát a jövő heti lottószámokat nem, az már biztos, innentől nem is olyan érdekes az egész.
A minap úgy gondoltam, nem ártana már összefoglalni az évet, mi is történt 2024-ben? Csakhogy semmi sem jutott az eszembe. Etelt volna egy év úgy, hogy nem csináltam semmit? Persze, hogy nem! De amikor rendben mennek a dolgok, az olyan nagyon fel sem tűnik.
Aztán egyszer csak beugrott az AI. Gondoltam, megpróbálom, írja meg ő.
Két mondatot sikerült kipréselnem magamból, a többit a tudományra bíztam. A mondat így szólt:
Sokszor azt hiszem, nem történik semmi érdekes az életemben. Aztán eszembe jut, hogy például áprilisban Hallstattban jártam.
Nézzük, mit kezd ezzel a mesterséges intelligencia. Stand up módot választottam, mert így érdekesebb.
Hát sziasztok, drága közönség! Tudjátok, néha úgy érzem, hogy az életem egy nagy semmi, mint amikor az ember a Netflixet nézi, és végül minden sorozatot megnézett… de még mindig ott a kiváló kérdés: „Miért nem érzek semmit?” Aztán eszembe jut, hogy például áprilisban Hallstattban jártam.
Hallstatt, az a hely, ahol a fák is úgy néznek ki, mintha Insta-sztárok lennének! Képzeljétek el, ahogy állok a gyönyörű tó mellett, és próbálom egyensúlyozni a telefonomat, hogy a tökéletes selfie-t lőjem… az összes szöget, amit a természet adott, én meg ott vágom a gyertyaláng gyanús pózokat. “Na, kis fák, vigyázzatok, mert a világ legstílusosabb túrázója érkezett!”
Mármint hogy ez is egy hír.
3, 40, 50, 53, 80
Most már csak azt szeretném tudni, miért pont a nyolcvanas lett ennyire súlyos dolog? Mert ha a 92 lett volna, az tényleg súlyos, tényleg nem számítunk rá sosem, na de ha egyszer mégis azt húzzák ki! Na az lesz majd a hir!
Forrás: Naphíre