Mégsem feledkeztek meg rólam, elkezdték a kemót időben, a felén már túl vagyok. Kiszámoltam, hogy augusztus vége felé letelik, de miért is történne bármi is a papírforma szerint.
Ezen a héten rossz lett a vérképem, csúszik két hetet a kezelés, közben élvezem a kemoterápia "áldásait": afták, fogérzékenység, herpesz a szám szélén. Kaptam valami injekciót, szúrhatom magam újra. Pedig annyira elegem volt a műtét utáni vérhígító szurikból.
Meg a melegből is, pedig ha azt nézzük, az idén nem is volt folyamatos kánikula. Viszont a kutyát rohadtul nem érdekli, menne, amikor eljön a kora délutáni séta ideje. Próbálom rövidre fogni, árnyékos, fás helyeken megyünk, és csak amennyit feltétlen muszáj, a hosszabb sétát át tettem estére.
Napi 7- 8 kilóméter gyaloglásom így is megvan, ha hűvösebb az idő, 10 -12 km - t is mutat a lépésszámláló. A rendszeres testmozgás jót tesz a betegségemnek. A kutya két héttel azelőtt került hozzám, hogy kiderült, daganatom van. Néha azt hiszem Isten küldte,, hogy kirángasson itthonról, néha meg úgy érzem, hogy ez az állat egy pokolfajzat.
De ha nem lenne, hiányozna.