No, hát a december megkoronázta az egész évet! Lett egy hiperaktív kutyám, pedig már nem akartam állatot, és lett egy tüdőgyulladásom, azt meg főleg nem akartam.
Az elárvult kutyát a barátnőm látta meg egy fb. hirdetésben. Telefonált, intézkedett, aztán mentünk megnézni a jószágot. Egyedül volt egy üres házban, ahogy meglátott rögtön hozzám rohant, rám ugrott , épp csak azt nem mondta, hogy vigyél el innen.
Azt írták a posztban, nagyon játékos, a törődést többszörösen meghálálja. Hát ja, felugrálással, arcon nyalogatással. A játékos meg azt jelenti, hogy szökős, de erre már csak később jöttem rá.
Az első napokban, ahogy kitettem a lábamat a lakásból, éles hangon nyüszített. Legszívesebben vissza vittem volna, öreg vagyok én már ehhez. Aztán úgy gondoltam, mégis csak adni kell a dolognak egy esélyt.
Süti maradt, és elkezdtünk megtanulni együtt élni.
Amúgy okos, figyel, igyekszik alkalmazkodni, kivétel, ha macskát érez a közelben. Imádja őket kergetni. Ez ügyben néhányszor megpattant, két utcával arrébb sikerült megtalálni. Viszont amikor hívtam engedelmesen oda jött, és hagyta, hogy rátegyem a pórázt.
A nyüszítést is abba hagyta, megtanulta, hogy nem marad magára sokáig.