Szeretem a délutánokat ilyenkor van az én énidőm.  Ekkorra már minden házi munkával kész vagyok, jól esik leülni a tévé elé megnézni valami filmet a Netflixen, vagy olvasgatni, játszogatni a számítógépen. 

Az utóbbi időben felborult a napirendem, mert az öcsém be került Szegedre a klinikára, kisebb fokú agyvérzést kapott.   Eredetileg a házi orvoshoz indult, hogy rosszul érzi magát, onnan rögtön a sürgősségire vitték, onnan meg  át a klinikára.  Annyi cucc volt nála, amivel az orvoshoz ment.  Telefonált, vittünk be neki, amit kellett, jártunk látogatni.

Párszor a lányom átvitt kocsival, de ő se mindig ért rá, útnak indultam busszal, amiből egy olyan járat van tőlünk, ami letesz a szegedi nagyállomásnál.  Visszafelé tram trainnel jöttem Vásárhelyig ott átszállas. Minimum egy órás várakozással.  Úgyhogy mostanában igen csak mozgalmasak voltak a délutánjaim. 

Idáig.  Ma hazaengedték az öcsémet.  Én meg már szinte hozzá szoktam a bumlizós délutánokhoz

Így történt, hogy amikor megkezdtem volna a délutáni énidőmet, nem éreztem jól magam a négy fal közt.  Egyszerűen menni kellett, valahová ki a szabadba. 

Lesétáltam a várost övező kis Ligetbe, ücsörögtem a padon, nézegettem a napozó kacsákat.  A mókusokat is szerettem volna meglesni, de ahogy tavaly, úgy az idén sem sikerült látni egyet sem.  Az ismerősök sorra osztják meg a mókusos képeket, én meg csak meresztem a szemem, de semmi.  

Bezzeg, télen, amikor némelyik bemerészkedik a városba, rögtön észre veszem.  Nemegyszer láttam már a panelházak közti fákon rohangászni.  Na, azt meg mások nem szokták meglátni.  

Később bolyongtam még kicsit a madárcsicsergéstől hangos lombok alatt, azon tűnődve, miért nem voltam én itt mostanában? 

Ja, igen, az izületeim. 

Nemrég még menni is alig tudtam, nemhogy csatangolni a természetben. 

Rögtön hálát is adtam minden megtett lépésért, mert ami most természetes, az nemrég még vágyálom volt.

Néha ennyi is elég a boldogsághoz.

Lassan kezdem visszanyerni a régi önmagam.  Az ortopédiáról átirányítottak a reumatológiára. Szteroidot írtak fel fel, ami valószínűleg használ.  Vagy a rengeteg alternatív gyógymód, amit csak hallottam, vagy olvastam.   

Itt, a 21. században azt mondják, a gugli a barátom, ebben az esetben viszont nem segít.  Rákerestem, de a komoly, szavahihető weboldalak egyöntetűen jelentik ki, ennek szteroid a gyógyszere.

Persze sok weboldalon árulnak erre csodagyógyszert, porokat, kencéket, ott vannak a felhasználói vélemények is, miszerint X Mancika hetekig fel sem tudott kelni, de mióta ezt használja balettozni tanul, szép sikerekkel.    
Y Józsi dédmamája ettől a szertől rögtön kiugrott a kerekesszékből, azóta is a Mátrában bolyong, mert letért a kék túra útvonaláról.

Szóval, most az van, hogy az internet sem segít a gyógyulásban, de erre vannak a szomszédok, barátok, ismerősök, vagy akár ismeretlenek is.

Egy betegtársam a váróban azt ajánlotta, tegyek rá vöröshagymát.  Bár, ahogy elnéztem a nőt, rajta biztos nem segített, mert menni alig tudott.  Azért otthon hagymapucolás közben bedörzsöltem vele a karomat, pedig undorodok a szagától.  Úgy voltam vele, rosszabb már úgysem lesz.  Egy darabig tényleg nem fájt, de tartós javulást nem hozott.

Egyik szomszédasszonyom szerint káposztalevéllel kell borogatni.  Kipróbáltam, használt, kábé tíz percig.  Úgyse volt kedvem tetőtől talpig káposztalevélbe burkolózni.  Mert ha mindenhová teszek, ahol fáj, akkor teljesen becsomagolhattam volna magamat.

A másik szomszédasszonyom azt javasolta, egyek zellerszárat, neki bevált.  Ki nem állhatom a zeller ízét, de hetekig ettem, persze nem magában, hanem nyers céklával, almával leturmixolva. Egész finom kis eledel lett belőle, pici fahéjjal megbolondítva. Hááát, nem is tudom, akkoriban elkezdtem egy kicsit jobban  lenni. 

Még a szteroidot is leépítettem.

Nem kellett volna.  Visszaestem a kezdeti szintre.

Újra gyógyszer,közben egy volt munkatársnőm javasolta, hogy lenmaglisztet és szezámmaglisztet keverjek el egy kis vízzel, azt igyam naponta, az lassú, de biztos gyógyulás.  Ennek még nem látom eredményét, de közben még iszok zsurlóteát, szedek kollagént, C vitamint, E vitamint, mit is még? 

Ja, most éppen csak ennyi. 

 Addig, amíg valaki nem ajánl szárított kutyaszart, denevér taknyot, békaszőrt, vagy hasonló nyalánkságot, mert szerintem képes vagyok, és kipróbálom.  

Mert a fájdalom nagy úr, és ezek közül valami csak használt, mert igazából sokkal jobban vagyok, mint mikor elkezdődött.