amikor összecsuklik a szárító, éppen akkor, amikor a krumpli is megsült.

pattantam ki a fürdőkádból, amikor meghallottam a telefoncsörgést. A második lépés után, az előszobában dobtam egy hátast, majd - a törülközőt elegánsan magam elé tartva - becsúsztam a szobába. Természetesen fenéken. Ott a szőnyeg megállított, talpra szökkentem, és felvettem a telefont. Lehet, hogy a hangom kicsit berezonált, mert lánykám megkérdezte, hogy mi baj van, de amúgy semmi, nem is érzem, hogy elestem.

Elégedett vagyok magammal, mégis csak jó állapotban vagyok még, ha ekkora esés meg se kottyant.

most

pihenni

fogok!

azt mondták, majd holnap....

Próbálom magamat nyugtatni. Húzós lesz, az biztos!
Ma senkinek sem értem rá. Na olyan sokan nem is keresték a társaságomat. F. telefonált, leráztam, dolgom van. Később újra hívott, akkor esetleg hétfőn? Nem, hétfőn is dolgom van.

Hajnaltól vakulásig. Annyira sajnálom magamat, de tényleg! A dolgozataimat ma szerencsésen befejeztem, nehéz szülés volt, és nem is olyan tökéletes, de kész van, ez a lényeg.

Hogy mikor tudom leadni, az már más kérdés. És F-nek is meg kellene mondani, hogy lapáton van, na ez is bonyolult lesz. Én már próbáltam abba a bükkfa fejébe belepalántálni a gondolatot, hogy köztünk nem tart sokáig ez a dolog, de nem nagyon fogta, hogy miről van szó. Akkor döntöttem úgy, hogy a "nem érek rá" taktikához folyamodok, a fene se gondolta, hogy ez ennyire így lesz.

Azért délután szakítottam időt egy kis sétára. Tündéri kutyust láttam. Már messziről kiszúrtam, hogy milyen kis formás, zsemlyeszínű vacak, fehér zokniban. A kis dög is kiszúrt magának, visszafordult, megállt, nézett rám, nem mozdult. Vigyorogtam a kutyusra, a gazdija, egy fiatal srác rögtön rám is köszönt, hogy szia. Ettől rögtön beájultam, beszélgettünk pár szót a kutyusról, annyira szerettem volna kicsit megdögönyözni, de nem mertem közelebb menni a "szia" miatt. Féltem, ha átlépem a két és fél méter távolságot, a srác rémülten fog lenénizni, és zavartan távozik. Így is romokban a lelkem, minél többet tanulok, annál hülyébbnek érzem magamat

Lehet, hogy a jövő heti erőltetett menet talán jót tesz. Egyszerűen csak kinyúlok a fáredtságtól, és nem lesz se időm, se erőm depizni.