A szabadidő, amikor rámszakad

Azt hittem, ha nyugdíjas leszek, mindenre jut időm.  Na ja, ahogy Móricka elképzeli!   Ugyanúgy eltelnek a napok, mint aktív dolgozó koromban.  Sokszor el is gondolkodtam rajta, hogy a fenébe tudtam én a házi robot mellett még dolgozni is eljárni.   

Később mégis úgy adódott, hogy eladtam a bőröm.  Igaz, akkoriban hat órában egyeztünk meg, de ez mostanában igen csak kitolódott nyolc, néha kilenc órára is.  Azért ez fóliában nem semmi.   Na jó, ilyenkor, kánikula idején hamarabb befejezzük, de ez csak átmeneti.  Mint az én kis szabadidő túltengésem is.

Amikor bejött a meleg, kitaláltam, hogy nem főzök, inkább hordom az ételt.  Ráadásul már két hete a fóliában sincs munka, itthon ájuldozok a melegtől.  Aztán lett egy kis hűvös, magamhoz tértem, és a másfél hetes tespedés után vettem egy heverőt.  Már  egy éve tervezem, de valahogy mindig ellustítottam.  

Na, heverő megjött, gyönyörű, sötétszürke, amilyet mindig is szerettem volna, pont megy a szürke szőrös díszpárnáimhoz.   Igen, csak éppen a fal színe valahogy nem passzol.   Ide évek óta szerettem volna tégla mintás tapétát tenni.   Ez is csak álom maradt, mert a tapéta nem jött a helyembe, a falra meg főleg nem ugrik fel magától.  De ha már ennyire ki vagyok pihenve, akár neki is foghatnék.

És lőn!  Vért izzadva, fogcsikorgatva,  egy délután alatt  megcsináltam!   A dolog szépségét az adta, hogy azon a falon van két ablak és egy radiátor.  Szabtam, illesztettem, anyáztam, de akkor is!   Abbahagyni nem mertem, mert ahogy ismerem magam, az elkövetkező néhány évben biztos, hogy nem fejezném be.  

Már csak a wécét kellene kifesteni, meg talán az előszobát is.  A festéket még tavaly megvettem,  most várom, mikor lesz a következő lakásátalakítási rohamom.

Előbb-utóbb az is megérkezik.