A héten arra gondoltam, hogy na tessék, már megint elmúlt egy év, nyomtalanul, eseménytelenül, mintha nem is lett volna. Egyel többet adhatok az éveim számához, és ennyi.
De tényleg csak ennyi?
Végig gondoltam, milyen is volt 2021.
Rosszul kezdődött, mert Szilveszter reggelére elpusztult hű kis kutyám, Picike. Hiányát pakolászással próbáltam enyhíteni, néha kisétáltam a parkba a padhoz, ahol több mint tíz évvel ezelőtt találtam.
Később enyhült a szomorúságom, és az idő is, eljött a kirándulások ideje.
Hajóztam a Dunakanyarban, jártam a vácrátóti arborétumban, a móri pincészetekben. Ültem a kis vonaton Szilvásváradon, túráztam a Bükkben.
Lett kertem, a nyolcvanhárom éves szomszéd bácsinak köszönhetően.
Lett egy rakás kiscicám, egy általam etetett kóbor macskának köszönhetően.
Lett védettségem (remélem), a három covid-oltásnak köszönhetően.
Később fölös energiámat a lakáson vezettem le.
Augusztusban egy barátnőm bátyja meghalt, két kutya maradt árván. A kisebbiket, egy palotapincsi féleséget magamhoz vettem, így most már kutyám is van.
Lecseréltem a bútoraim egy részét, ennek köszönhetően anyagilag legatyásodtam, viszont ötösöm lett a lottón. Kétszer is.
A skandinávon.
Na majd az idén, talán bejön egy komolyabb nyeremény is. Lehet, hogy veszek majd ötös lottót is néha.
Mindent össze vetve nem is volt ez olyan rossz év.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.