Vannak időszakok, amikor semmi sem jó. Ez az időszak már szinte január óta tart nálam. Még mindig kínlódok az izületi gyulladásaimmal, pedig már azt hittem elmúlt. Nem, nem múlt el, csak néhány napra bekussol, aztán hajrá, gyötörjük csak a nyanyát!
Az idén még a szokásos kirándulásaim is elmaradtak. Nem is mertem volna elindulni, de az utazási iroda sem kínált túl sok lehetőséget. Amúgy is kitört rajtam a spórolás. Először azért, mert a betegségem miatt ki tudja, meddig tudok dolgozni. Aztán beütött a rezsiválság, most már négykézláb is el kell másznom, ha meg akarunk élni.
Tavaly ilyenkorra már szinte teljesen megújítottam a lakást, lecseréltem a bútorok nagy részét, túl voltam pár utazáson. Idén meg csak nyűglődök. Na jó, az ajtót azért leszigeteltem, mert süvített a hideg befelé. Akkor mégis csak csináltam valamit.
Ja, és vettem a nyáron egy léghűtő ventilátort, csekély harmincezerért, ami szart sem ér. Eleinte hűtött két fokot a lakáson, de amikor bejött a brutál kánikula, akkor már nem.
Régebben a csigákat is kihajigáltam a kertből, most meg csak bambán nézem, ahogy mászik a virágládában. Annyira depressziós vagyok, hogy akkor sem zavarna, ha az én muskátlimat zabálná.
De ez speciel a szomszédasszonyé.
Fotózni azért még van erőm.
Talán mégsem vagyok reménytelen eset.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.