Letelt a kemó, leleteim jók, a nagyján már túl vagyok. Járni kell még ellenőrzésre, de már a neheze elmúlt. Legalábbis remélem.
Emlékszem, tavaly ősszel mennyire lehangolt voltam. Teljesen elszürkült a világ, eltűnt minden jó kedvem, és akkor még nem tudtam,milyen komoly betegség lapul bennem.
Azóta túl vagyok műtéten, kemoterápián, és szinte el is felejtettem az egész hercehurcát.
Azért néhány dolog változott az életemben.
A dohányzást abbahagytam.
Próbálok több zöldséget, gyümölcsöt enni. Habár a sült krumplinál nincs jobb étel, még ha nem is igazán egészséges..
A kutya napi több mint nyolc kilométer sétára kényszerít. Na nem egyszerre, négy részletre elosztva, de akkor is! Teljesen sportos nyanya leszek!
Dolgozni is vissza mentem a fóliába, csak már nem nagyon szeretem ezt a fajta munkát. Vagyis inkább a munkaidőt. Annak idején hat órára szerződtünk, ami már akkor is átcsúszott hét, nyolc órába. Most meg már folyamatosan hét órát dolgozunk, ami nem volna probléma, ha nem lenne szinte öreg este, amikor haza érek. És még utána fogjak hozzá bevásárláshoz, főzéshez, mosáshoz, takarításhoz. A kutya sétáltatásáról ne is beszéljünk.
Fiatal koromban mindezt röhögve megcsináltam. Akkoriban kályhával fűtöttünk, na az is adott még munkát, de valahogy csak túléltük azokat az időket is.
Öregszem, lassulok, kényelmesedek.
Váltani kellene. Vagy otthon maradni a fenekemen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.