Az udvarról eltűntek a gyerekek, holnap kezdődik az iskola, kezdődik a kedvenc évszakom, az ősz.
A szomszéd néni reggel becsöngetett egy kis almával, szőlővel. Össze szoktam neki gyűjteni a kenyérhajat, cserébe mindig meglep valamivel, ami a kertjében termett. Naponta megcsodálom ennek a néninek az energiáját. Több mint hetven éves, de ez nem nagyon látszik rajta. A mosolygós, piros pozsgás arcú picike asszony már reggel négykor indul ki valahová a város szélére, ki a hobbikertbe, aztán megpakolt biciklivel jön haza dél körül. Délután megint megy, állandóan mozgásban van, mindig ügyködik valamit.
Szeretem az ilyen talpra esett idős embereket, akik nem esnek depresszióba a koruktól. Valami ilyesmi nyugdíjas szeretnék lenni én is, ha majd el jön az ideje. Ha eljön....
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.