Ja, vállalom.    Ha már megálmodtam rémálmomban.....

És a fejem fölött a szövegbuborékban pörögnek a mondatok: nem kellett volna, más se vállalta. Miért vagyok ennyire hülye? Hogy fogom kibírni? Miért nem tudok sunyítani, ahogy mindenki más?

Hétfőn hajnalban azt álmodtam, átküldtek egy hétre egy olyan üzemrészbe, ahol mi nem szoktunk kisegíteni. A gond csak az, hogy ezen a helyen a munkának csak kezdete van, vége nincs. Nem lehet tudni, mikor mennek haza. Ha nem is sűrűn, de elő fordult már a 16 órás műszak is. Nem törvényes, de nagy ívben lesz@rják. Itt más törvények uralkodnak.

Annyira erőteljes volt az álom, hogy felébredtem rá. Hánykolódtam egy darabig, aztán sikerült magamat megnyugtatni, hogy mi oda nem szoktunk menni, tehát semmi vész.

El is meséltem egy munkatársnőmnek, aki jót nevetett rajta, hogy lehet ilyen hülyeségeket álmodni?  Mi oda nem szoktunk menni!

Ma szóltak, hogy kellene oda három személy. Ki vállalja?

Mindenki mélyen hallgatott.  

Én is. 

Közben tudtam, hogy benne vagyok a háromban.

A másik kettőnek kapásból volt egy szatyorra való indoka arra, miért is nem....

Én meg úgyis megálmodtam....

...hát akkor hétfőn beköltözök a gyárba, hétvégén talán kiengednek....