Egy nap, mint a többi. Mindenkinek olyan, amilyet vár.

Különben imádom a fekete macskákat!

Meséltem egyik munkatársnőmnek, hogy három kiló szilvából lett egy üveg lekvárom. Na, erre felhördült, hogy minek veszek szilvát a piacon, hoz ő nekem amennyi csak kell, termett náluk rengeteg, apró szemű, lekvárnak való. Mondtam, hogy nagyon már üvegem sincs, elosztogattam tíz perccel azelőtt, hogy kitört rajtam a lekvárfőzési roham.  Ugyanis a szomszéd néni  kért tőlem üveget, cserébe adott barackot. A barack bűn rossz volt, enni nem lehetett, ekkor pattant ki a fejemből a nagy ötlet: lekvárt főzök!
Másik munkatársnőm hallotta ezt, szólt, hogy hoz ő üveget. Így lett megint pár üveg szilvalekvárom, meg szilvás sütit is sütöttem, és főztem gyümölcslevest sok szilvával,  és még mindig van szilva.... Jajj!

Az udvarról eltűntek a gyerekek, holnap kezdődik az iskola, kezdődik a kedvenc évszakom, az ősz.
A szomszéd néni reggel becsöngetett egy kis almával, szőlővel. Össze szoktam neki gyűjteni a kenyérhajat, cserébe mindig meglep valamivel, ami  a kertjében termett. Naponta megcsodálom ennek a néninek az energiáját. Több mint hetven éves, de ez nem nagyon látszik rajta. A mosolygós, piros pozsgás arcú picike asszony már reggel négykor indul ki valahová a város szélére, ki a hobbikertbe, aztán megpakolt biciklivel jön haza dél körül. Délután megint megy, állandóan mozgásban van, mindig ügyködik valamit.
Szeretem az ilyen talpra esett idős embereket, akik nem esnek depresszióba a koruktól. Valami ilyesmi nyugdíjas szeretnék lenni én is, ha majd el jön az ideje. Ha eljön....

Előre utáltam a hétfői túlórát, de a végén sikerült nyolc órában megcsinálni mindent. Tegnap próbáltam kipihenni magam, de volt itthon három kiló szilvám, abból lekvárt főztem. Egy, azaz egy egész üveggel sikerült összehozni, bosszantott a dolog, de ilyenkor jönnek a gyerekeim azzal, tudod te, mibe kerülne ez a boltban? Ez igaz is, de ilyenkor csak arra gondolok, ennyi munkával (4-5 óra hosszáig főztem) több szilvát is ki tudtam volna főzni. Mentségemre szól, hogy ez volt életem első szilvalekvár főzése. Ebből tanultam, legközelebb több szilvát veszek, és nem ilyen húsos, lédúsat, mert ez, ha elfövi a levét, nem marad semmi.

Voltak rendezvények a városban, de még mindig szörnyű a meleg , nem is voltam sehol. Délután megnéztem a tévében az E.T. -t, közben nem győztem csodálkozni magamon, én most biztos ezt nézem?  Kicsik voltak még a gyerekeim, amikor a moziban ezt adták. Akkoriban szenzációsnak számított, de később már nem igazán érdekelt.
Igaz, most is elaludtam rajta, de a végére felébredtem, tehát lehet azt mondani, hogy megnéztem. Még ha csak az elejét meg a végét, na de akkor is....