Előre utáltam a hétfői túlórát, de a végén sikerült nyolc órában megcsinálni mindent. Tegnap próbáltam kipihenni magam, de volt itthon három kiló szilvám, abból lekvárt főztem. Egy, azaz egy egész üveggel sikerült összehozni, bosszantott a dolog, de ilyenkor jönnek a gyerekeim azzal, tudod te, mibe kerülne ez a boltban? Ez igaz is, de ilyenkor csak arra gondolok, ennyi munkával (4-5 óra hosszáig főztem) több szilvát is ki tudtam volna főzni. Mentségemre szól, hogy ez volt életem első szilvalekvár főzése. Ebből tanultam, legközelebb több szilvát veszek, és nem ilyen húsos, lédúsat, mert ez, ha elfövi a levét, nem marad semmi.
Voltak rendezvények a városban, de még mindig szörnyű a meleg , nem is voltam sehol. Délután megnéztem a tévében az E.T. -t, közben nem győztem csodálkozni magamon, én most biztos ezt nézem? Kicsik voltak még a gyerekeim, amikor a moziban ezt adták. Akkoriban szenzációsnak számított, de később már nem igazán érdekelt.
Igaz, most is elaludtam rajta, de a végére felébredtem, tehát lehet azt mondani, hogy megnéztem. Még ha csak az elejét meg a végét, na de akkor is....
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.