Ott hagytam abba július végén, hogy tartok egy kis pihenőt, utána kifestem a vécét. Na, ez se így lett, mert telefonált a főnök, munka van! Igazából örültem is, mert elég jól kiköltekeztem, pedig még vannak terveim. Akarok még venni pár dolgot a lakásba, viszont beszereztem magamnak néhány pénzpusztító dolgot. Vagyis macskákat.
Úgy történt, hogy megsajnáltam egy kóbor macskát, olyan sovány volt , néha adtam neki enni. Aztán már el is várta. Hálából befialt a kertbe. Négyet! Amikor nagyobbak lettek a kölykök, próbáltam gazdit keresni nekik, de a fészbuk mindig teli van kismacskákkal. Lehetetlen küldetés. A macskák maradtak, és egyre többet zabáltak. Később kettő eltűnt, de még mindig van három zabagép. Ráadásul a szomszédok sem örülnek, hogy ideszoktattam őket.
Augusztus végén egy barátnőmnek meghalt a bátyja. Elmondta, mennyi intézni való szakadt rá, és még a két árván maradt kutya sorsát is rendezni kell. Na és persze mintegy véletlenül rákérdezett, nem akarnék-e egy kutyát. Az egyik kicsi, palotapincsi keverék, lakásban jól ellenne. A másik, egy foxi menhelyre került. Mert azt ugye mondanom se kell, hogy lett egy kutyám, egy ütött-kopott kis palotapincsi keverék személyében.
Igazából amúgy is szerettem volna kutyust, a menhelyről készültem kihozni egyet, de úgy látszik, a sors Csiperkét szánta nekem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.