Régóta álmodozok egy kertes házról, vagy legalább is egy kertről, úgy látszik, az égiek meghallgattak. Hirtelen váratlanul lett egy kertem.
Úgy történt a dolog, hogy az egyik földszinti lakó elköltözött, neki volt egy kis előkertje, amit az ő távozása után gyorsan fel is vert a gaz.
Néhány hónap múlva beköltözött az új lakó, egy több mint nyolcvan éves bácsika. A bácsi bottal jár, a szemetet is mi, szomszédok visszük ki helyette, látszott, hogy ő biztos nem fog nekiállni kapálgatni, gazolni. Gondoltam egyet, megkérdeztem, használhatom-e a kertet. Kigazolnám, virágokat ültetnék bele. A bácsi nem hogy megengedte, még örült is neki. Így aztán mindenki jól járt.
A talaj nem éppen jó minőségű, teli van kő és cserépdarabokkal, a vérehulló fecskefüvet hiába irtottam ki, mindenütt kidugja a fejét, meg valami zöld izé is burjánzik piszokul. Nem beszélve az ibolyáról, ami már rég nem virágzik, de terjeszkedik ész nélkül. A gyöngyvirágokra is ráfér egy kis regulázás. Na de innen szép nyerni!
Szóval, kertem már van, még ha nem is olyan, mint amit megálmodtam. De nem adom fel! A piacon járva mindig veszek néhány palántát
Kapálok, ültetek, locsolok, gyomlálok. Harcolok a csigákkal, hangyákkal, levéltetvekkel.
Közben imádkozok, sokáig éljen a bácsi, mindnyájunk örömére.
Fotó:saját
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.