Az úgy kezdődött, hogy eszembe jutott, hogy át kellene nézni a számlákat. Kidobálni a régieket, helyet csinálni az újnak. Közben az is az eszembe jutott, hogy a cipős dobozt, amiben tartom őket, be lehetne vonni azzal az öntapadós tapétával, ami évek óta hever a mosogató alatti kacatosban.
Be is vontam, mindjárt hármat, elégedetten néztem, milyen jól néznek ki. Aztán egyszer csak észrevettem, hogy az egyik polcon, ahol a fiam vackai vannak, mekkora rumli van. Nem ártana valami tárolódobozba bepakolni,mégis csak jobban mutatna.
Elmentem, vettem tárolódobozokat, bepakoltam, szuper, öröm és boldogság!
De még mindig lehetne itt nagyobb rendet csinálni! A múltkor találtam egy dokumentumfilmet a Netflixen a minimalista stílusról, meg kellene nézni, hátha ad valami új ötletet.
Eddig úgy gondoltam a minimalista stílus a gazdagok világa. Azoké, akik drága tárgyak megvásárlásában keresik a boldogságot, aztán egyszer csak megcsömörlenek, és kihajítják az egészet. Ami részben igaz is, de egy hozzám hasonló kisember is kaphat használható tippeket, ha egy kicsit beleássa magát a témába.
Szóval, megnéztem a Minimalisták: A kevesebb most több című filmet, később a Tidying Up With Marie Kondo című reality sorozatba is belekezdtem, azóta szinte minden napra akad valami fölösleges, kidobni való kacat.
Na persze nem annyi, mint az amerikai középosztálynak, mert ezeket a műsorokat az ő vásárlási mizériájukra találták ki, de az évek során nálam is felgyűlt a lom.
És akkor minderről eszembe jut egy másik film, a Dolgozó anyák, ugyancsak a Netflixről.
Az egyik szereplő, Frankie, szülés utáni depresszióban szenved, és nagyon rendetlen. A párja ad neki egy könyvet a rendrakásról. Frenkie elolvassa, majd elkezdi kipróbálni. Kihordja a ház elé a fölöslegesnek itélt cuccokat, de egy idős néni közli vele, hogy ezekért a holmikért az E Bay-en jó pénzt lehet kapni.
Frenkie úgy belejön, hogy teljesen kiürít mindent, majd a házat is eladja.
Nem valószínű, hogy így fogok járni, már eleve kitartásom sincs annyi hogy hosszútávon ilyesmivel foglalkozzak, de egyelőre még szekrényeket rendezgetek, pakolászok, lomtalanítok.
És jól érzem magam tőle!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.