Amikor dolgoztam, nem nagyon néztem sorozatokat, két műszak mellett nem volt értelme. Vagyis néztem, de olyanokat, amik különálló epizódokból álltak, mint a Helyszínelők, Doktor csont, ilyenek. Ezeket akkor is tudtam követni, ha egy-egy részről lemaradtam.
Most hogy nyugdíjas vagyok teljesen rákattantam a sorozatokra, találok is bőven a Netflixen.
Eleinte vígjátékokat néztem, de lassan kifogytam belőlük. Aztán jött a Homeland, elég izgalmas, habár nem szeretem a CIA-s filmeket, a nyavalygósakat sem, ez meg nyavalygós CIA-s robbantós volt. De legyűrtem mind a nyolc évadot. Utána találtam rá a Feketelistára. Az első évad teljesen megfogott, de ahogy haladok vele, egyre jobban bonyolódnak a szálak. Lassan kezd hasonlítani egy brazil/török szappanoperára, időnként pedig szürreálisabb mint a Cápavihar. Úgyhogy időnként tartani kell benne egy kis szünetet. Ilyenkor jól jön valami tingli tangli kis romantikus vígjáték.
Hétvégén meg ott az X faktor. Habár, az idén a zsűri alulmúlta önmagát a válogató alatti ripacskodással. Lehet, hogy ez kell a népnek, meg a tehetségtelen szereplők alázása? A székes feladatoknál már legalább megkomolyodtak, de akkor sem értem, hogy Csobot Adél mi a szart keres ott. Ordít róla, hogy fingítása sincs, mit is kellene csinálni. A jókat hazaküldi, a rosszakat megtartja, ahogy Puskás Peti csinálta régebben. De ő legalább mostanra bekeményített, és tényleg nagyon jó csapatott válogatott össze. Mellesleg többet sírt, mint Gáspár Laci a tíz évad alatt összesen.
Évek óta agyalok rajta, hogy lemondom a kábeltévét, aztán mégis marad. Most például az X faktor miatt. Bár nem tudom, érdemes -e?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.