Sétáltunk kutyival, és bámultam a behavazott folyópartot és a Ligetet. Nem volt kedvem elővenni a fényképezőgépet. Annyira szép volt minden, képtelen lettem volna kiválasztani bármit is, ami szebb, különösebb, mint a többi. Az egészet szerettem volna egy képen, de az lehetetlen.
Aztán a közeli téren megláttam néhány madarat a bokrokon gubbasztani.
Picikéről levettem a pórázt, elkezdtem kattintgatni, de gonosz ebem, amikor látta, hogy ezek a tollcsomók kötik le a figyelmemet, rögtön közéjük rontott, és elzavarta őket.
Egyetlen bátor ki jószág szállt vissza, és kíváncsian méregetve elviselte, hogy lefényképezzem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.