akkor illik néha oda is benézni. A mai délután leginkább türelmet tanultam. Igazából arról szólt volna a dolog, hogy hogyan regisztráljunk magunknak e-mail címet. Igaz, ilyenje mindenkinek van, de kiderült, hogy azért, mert valaki valamikor megcsinálta nekik. Tehát regisztráltunk a freemailen magunknak egy fiókot. Egy darabig bámultam magam elé, mi a hercsulának nekem még egy mélcím, van már éppen elég, de ha egyszer ezt kell csinálni, akkor ezt kell csinálni.
Így lett nekem hercsula2 kukac freemailes postaládám, és közben elnosztalgiáztam azon, amikor én tanulgattam ennek az ördöngős szerkentyűnek a használatát. Mert nem ment ez nekem sem olyan simán akkoriban, a mi korosztályunk nem a cyberkorosztály, nem születtünk egérrel a kezünkben.
Ráadásul nincs is mindenki olyan helyzetben, hogy szabadon hozzáférjen a család egyetlen számítógépéhez. Ezt már régebben megfigyeltem, hogy a nők azok, akiknek nem jut hely a gép előtt. Első a gyerek, aztán a férj, és esetleg a ház asszonya is sorra kerül, ha előbb nem, akkor a hétvégén biztosan.
Szóval ilyesmiken meditálgattam, aztán szünetben megléptem, mert azért ennyire türelmes mégsem vagyok.