könnyen kapsz magadra ruhát - ezt szokták nekem mondani teltebb ismerőseim.
Na, hát ez nagyon nem így van.

Például nadrágot csak nagy nehezen tudok kifogni. A vásárlás általában úgy történik, hogy a próbafülke elé csalogatok egy eladónőt, aki sorban adogatja befelé a nadrágokat. Általában a harmadik után kezd alább hagyni a lelkesedése, az ötödiknél már érzem a hangján, hogy ideje befejezni. Ilyenkor már szokták jelezni, hogy hamarosan kapnak árút, próbáljam meg akkor.

Ma majdnem csoda történt, mert az első farmernadrág, amit felpróbáltam, olyan volt, mintha rám szabták volna. Csak sajnos csőnaci volt, amihez vagy magas szárú sportcipő, vagy csizma való. Persze nem baj, ha kilátszik a zokni, feltéve ha testszínű nejlon. Na ez az, amitől irtózok. Vannak esetek, amikor muszáj ilyet felvenni, de mindennapi használatra nem és nem.

A többi négy vagy nem ért be, vagy igen, de bő volt, esetleg hosszú, amit igaz, hogy le lehet vágatni, de ha nincs az embernek varrógéppel rendelkező ismerőse, akkor gond van. Valahogy eltűntek azok a kis szabóságok, ruhajavítók, akik régen ilyesmit csináltak.
Lehet, hogy hosszas utánjárással találnék valakit, de van még pár bolt, ahol szétnézek. Vagy nadrág nélkül maradok.