Ha már kiszorultam a konyhába, gondoltam, csinálok egy rakott karfiolt.
Ez az az étel, amit enni nagyon szeretek, de elkészíteni már nem annyira. Jóval több mosatlannal jár, mint egy paprikás krumpli. Na de itt ez a hosszú hétvége, ebbe a mosogatás is belefér.
A karfiol főzővizét nem szoktam kiönteni, levest sem csinálok belőle, csak simán félreteszem, azt később megisszuk. Vagyis inkább kicsi fiam, aki hajnalban kissé becsiccsentve ért haza.

Nehezen szántam el magam, hogy kimozduljak, meleg van, lusta vagyok, kedvetlen, de enni csak kell valamit. Vettem egy kiló csirkezúzát, megfőztem pörköltnek, pár napig elég lesz. Egyébként imádom, csak főzni nem szeretek olyan nagyon. A hagymapucolást meg különösen útálom. Az étel attól még nagyon finom lett, szoktam egy kis törött borsot is beletenni, attól csípős lesz egy kicsit.

Közben szenvedek a fényképezőgéppel. Már úgy volt, hogy visszaviszem, három napon belül kicserélik, ha valami baja van. Csak az a baj, hogy semmi baja, azon kívül, hogy az első megmozdulásként mindent elállítottam rajta, aztán depresszióba estem, amiért vettem egy ilyen vacakot.
A használati utasítás kábé annyiból áll, hogyan kell az elemet beletenni, és a gombok mit jelentenek. A menüt nem részletezi. Később rájöttem, hogy van ezen kézi beállítás is, meg húsz féle automatikus. Ettől aztán megint kétségbe estem, és elkezdett hiányozni a kis HP-m, amin csak 4-5 féle automatika volt, és slussz. Akkor hiányoltam, hogy semmi kézi beállítási lehetőség nincs rajta, biztos voltam benne, hogy én értenék ahhoz is. Mostmár tudom, hogy nem. Hogy van magyar nyelvű menü is, arra csak ma jöttem rá.
Délben behoztam a szórólapokat, az egyik boltban az új gépemet kínálgatják magyar nyelvű menüvel! Eszembe nem jutott volna, hogy megnézzem, milyen nyelvekre lehet beállítani!
Szóval eljutottam odáig, hogy tudom, mi van ráírva.
Aztán meg majd csak kialakul valahogy.