Esik, és ezt olyan jó nézni a meleg szobából.

Erre az évre legalábbis.

Ma leszereltem. Nem tartott soká, minden papírom el volt készítve. Mázli, hogy a túlórákkal összeszedtem annyi időt, hogy a holnapi ledolgozást futja.
Hogy mit kell ledolgozni a szerződötteknek, azt senki nem tudja, de ránk is vonatkozik.
Lényeg, hogy megúsztam a holnapi tömegjelenetet. Aztán még jelenés a munkaügyi központban, na az még kemény lesz, habár a vállalat dolgozói kaptak külön időpontot.

Februárra mondták, hogy beindul a termelés, akkor mehetek vissza.

Most még úgy érzem, rám fér egy kis pihenés, az utolsó két hét nehéz volt. Na és persze, ha találnék valami jobb helyet, akkor nem mennék vissza. De ez csak álom, ilyenkor még rosszabb munkahely sincs, nem hogy jobb. Ezen most nem is agyalok, pihenek és készülök az ünnepekre, gondolkodni meg ráérek még.

Elhúztam reggel a függönyt, és mit látok? Havazik! Legalább enyhült valamit ez a hirtelen jött hideg.

Kegyetlen egy nap volt a tegnapi. Hajnal fél kettőtől délután négyig, mindha az egész világ libamájat akarna Karácsonykor enni. Csak csomagoltunk, és csomagoltunk. És közben kopogósra fagytunk. Este hajat mostam, nem éreztem a fejemen a hajszárító melegét, annyira elfagyott. Bíztatom magamat, hogy már csak két nap.....
Az itteni munkatársak noszogatnak, hogy beszéljek a főnökasszonnyal, hogy januárban vegyen fel ide. Háááát, meggondolandó. Nem volna olyan rossz itt, de ha munka van, akkor 14 óra nem számít, maradni kell. Itt nincs két műszak, nem jön váltás, mi vagyunk minden műszak.

Hazafelé kicsit féltem, hogy csúszkálni fogok a havas járdán, de átvettem a karácsonyi libát - a cég ajándéka -, na azzal együtt lett egy kis súlyom, ami a jégen is megtartott. Nem is fáztam kicsit sem hazáig, de igazán csak akkor lett melegem, amikor rájöttem, hogy a liba nem fér be a mélyhűtőbe. Fűrészem nincs, baltám se nincsen nekem, így kénytelen leszek a hétvégén libát sütni.

És akkor még mindig ott van egy rakás étkezési utalvány, amit Karácsonyra kaptunk, és csak a cég boltjaiban lehet levásárolni.

Szóval kajára nincs gond jó darabig, aztán meg majd csak kialakul valami valahogy...