a plüssállataikat, és hazamentek. Harminc fölött is gyerekek.

Az este sétáltunk egy kicsit, de nagyon hideg volt. A központban takaros kis faházikókban karácsonyi vásárt tartottak volna az árusok, de csak a forralt bornak volt keletje. Mi is ittunk egyet, nagyon finom volt, aztán hazakotortunk a meleg lakásba.

Ma már nincs is kedvem kimozdulni. Délelőtt szállingózott egy kicsit a hó, aztán abbahagyta. De a hideg megmaradt.

Készítem a lelkem a jövő heti kemény napokra, valószínűleg az is olyan lesz, mint a múlt hét, vagy még rosszabb.                

A vejem nem érti, mit eszünk rajta. Csak kimegy a szinpadra, és énekel.

Talán pont ezt!

Kicsit meglepődtem a  Zámbó Jimmy számon, de csak az első pillanatokban. Úgy adta elő, mintha egyenesen neki találták volna ki. Természetesen Tabáni Istvánról van szó.

Sajnos a duettjük Vásáry Andréeval nem volt fent a YouTubon, talán majd később.

amikor összecsuklik a szárító, éppen akkor, amikor a krumpli is megsült.

amiről rémálmodtam.

Maradtunk, mert a munkatársnő, akit velem együtt áthelyeztek, azt mondta, mi már az idén szeretnénk ott maradni. Én csak utólag tudtam meg, de igazából nem zavart. Jobban érzem itt magamat. Még akkor is, ha hétfőn reggel öttől délután négyig dolgoztunk, aztán vissza este fél tizenkettőre. Délután egykor fejeztük be a munkát. A mai nap ugyanaz, mint hétfőn.
Nem semmi, de délelőtt belebotlottam az előző csoportvezetőmbe, teljesen meglepődtem, hogy ezt a tapló stílust hogy bírtam én eddig elviselni.
Dolgozni mindenütt kell, de nem mindegy, milyen a légkör.
Itt legalább elviselhető. Pihenni meg lesz időm, már csak másfél hét van hátra.

Egyébként gondolkodom azon, hogy ha visszavesznek jövőre, nem kellene-e ide kérnem magamat?