amiről rémálmodtam.

Maradtunk, mert a munkatársnő, akit velem együtt áthelyeztek, azt mondta, mi már az idén szeretnénk ott maradni. Én csak utólag tudtam meg, de igazából nem zavart. Jobban érzem itt magamat. Még akkor is, ha hétfőn reggel öttől délután négyig dolgoztunk, aztán vissza este fél tizenkettőre. Délután egykor fejeztük be a munkát. A mai nap ugyanaz, mint hétfőn.
Nem semmi, de délelőtt belebotlottam az előző csoportvezetőmbe, teljesen meglepődtem, hogy ezt a tapló stílust hogy bírtam én eddig elviselni.
Dolgozni mindenütt kell, de nem mindegy, milyen a légkör.
Itt legalább elviselhető. Pihenni meg lesz időm, már csak másfél hét van hátra.

Egyébként gondolkodom azon, hogy ha visszavesznek jövőre, nem kellene-e ide kérnem magamat?