Bánt, hogy elcsesztem a gyerekek hétvégéjét. Rossz kedvem volt, nagyon rossz, és ilyenkor piszokul undok tudok lenni. Nem ők tehetnek róla, egyszerűen csak ott voltak, amikor éppen rossz passzban voltam.

Meg kell tanulnom, hogy vendégként bánjak velük, mosolyogni, bólogatni, minden nagyon szuper, semmi nyavalygás, nem azért vannak itt, hogy én most panaszkodjak.
Lehet, hogy jogos. Mostanában nagyon sok fiatalasszonytól hallom: nem szeretek az anyámhoz menni, mert mindig csak panaszkodik.

A gyerek gyerek akar maradni , ha hazamegy. Vasárnapi gyerek, akinek örülnek, akinek vasárnapi arcot mutatnak, az ünneplőset.

Úgyis olyan gyorsan itt a hétfő, az összes terhével együtt….