Hajnalba arra ébredtem, hogy fázok.  Igen, f á z o k !
Hetek óta nem tudtam magam kialudni, a lakás katlan, még éjszaka is.
Betakaróztam egy pléddel, és visszaaludtam. A barátnőm telefonja a legszebb álmomból ébresztett fel. Reggel hétkor rámcsörgött, hogy menjünk ki együtt a piacra.
Fél nyolcra már összekaptam magam, el is csatangoltuk jól a délelőttöt. Aztán még találkoztunk egy közös ismerősünkkel, leültünk egy padra, és kitárgyaltuk a világ dolgait.
Kora délelőtt, éhgyomorra jól esett ez a kis traccsparti. Olyan ritkán jövünk így össze a régi munkatársakkal. Hiányoznak azok az emberek, akikkel hosszú éveket töltöttünk el együtt.
El tudnám képzelni így az életemet: vásárolgatás, trécselés a barátnőkkel, ebéd után sétálgatunk megint egyet, és este nem alszok el a tévé előtt.
Csak egy feneketlen pénztárca hiányzik az életemből, és teljes lenne a boldogság!