Valamikor milyen pezsgő blogélet volt itt! Aztán szép csöndben megszűnt. Költözgettünk, tartottuk a kapcsolatot, de valahogy mindig jött valaki, aki valamilyen okból nem szeretett minket, és ott tett alánk, ahol tudott.
A mai napig sem értem, miért jó mások munkáját széttrollkodni. Épeszű ember nem firkálja össze mások blogját hülyeséggel, és ha kitiltják, akkor nem töri fel csak azért, hogy megmutassa, ő a fasza gyerek, őt nem lehet innen csak úgy kirittyenteni. Hiába na, nagy az Isten állatkertje, és az internet jótékony homályában bízva minden elmeszökevény itt éli ki magát.
Ennek már több mint egy éve, azóta már nekem sincs annyi időm egyhangú kis életem eseményeit beírni a nagyvilágba. Szorgalmasan kattintgatom a reklámokat, minimális pénzért, és ha néha blogolni támadna kedvem , gyerekem vagy alszik, és felébred a billentyű koppanására, vagy ébren van, és érdeklődik, mit írok.
Nem szeretem, ha belenéz. A kezdet kezdetén büszkén mutattam meg szösszeneteimet, várva, hogy a cyberkorszak gyermeke elismerje zsenialitásomat. Mióta itthon lakik, nem akarom, hogy belenézzen, beleszóljon, ahogy mindenbe.
Nem vagyok egy vitatkozó alkat, ráhagyom. Igazából mindig mindenkire ráhagyok mindent. Legtöbbször. Aztán néha nem, és akkor csodálkoznak.
Na, de tulajdonképpen csak boldog új évet akartam kívánni minden olvasómnak, akik néha még be be néznek ide.
A mai napig sem értem, miért jó mások munkáját széttrollkodni. Épeszű ember nem firkálja össze mások blogját hülyeséggel, és ha kitiltják, akkor nem töri fel csak azért, hogy megmutassa, ő a fasza gyerek, őt nem lehet innen csak úgy kirittyenteni. Hiába na, nagy az Isten állatkertje, és az internet jótékony homályában bízva minden elmeszökevény itt éli ki magát.
Ennek már több mint egy éve, azóta már nekem sincs annyi időm egyhangú kis életem eseményeit beírni a nagyvilágba. Szorgalmasan kattintgatom a reklámokat, minimális pénzért, és ha néha blogolni támadna kedvem , gyerekem vagy alszik, és felébred a billentyű koppanására, vagy ébren van, és érdeklődik, mit írok.
Nem szeretem, ha belenéz. A kezdet kezdetén büszkén mutattam meg szösszeneteimet, várva, hogy a cyberkorszak gyermeke elismerje zsenialitásomat. Mióta itthon lakik, nem akarom, hogy belenézzen, beleszóljon, ahogy mindenbe.
Nem vagyok egy vitatkozó alkat, ráhagyom. Igazából mindig mindenkire ráhagyok mindent. Legtöbbször. Aztán néha nem, és akkor csodálkoznak.
Na, de tulajdonképpen csak boldog új évet akartam kívánni minden olvasómnak, akik néha még be be néznek ide.