De tudjátok, ami igazán megdöbbentett, amikor Hallstattban jártam, az a helyi emberek mosolya volt. Olyan bizalomgerjesztőek, mintha tudták volna, hogy egy hónap múlva az összes turista el fog tűnni, és csak ők maradnak ott a vödör fangyi közepén. Olyan, mintha mindenki egy titkos szövetkezet része lenne, ahol a munkaidő után megbeszélik, hogy hogyan néznek ki a tökéletes fejszék!

Elképzelem, hogy a helyiek éppen azt mondják: “Baszki, ha ez a sok turista elmegy, akkor újra visszanyerhetjük a békénket, és végre elérhetjük az igazi Hallstatt életét: különböző saslik ízek összehasonlítása a tóparton!”

Aztán persze ott voltak a nyelvi kihívások is. Tényleg, miért van az, hogy a sarokban álló helyi bolt elnevezése „Bäcker” — ami szerintem a legmenőbb német kifejezés a pékségre, mint valami titkos kód, amit csak a helyiek ismernek? Tehát mikor bementem, csak álltam ott, mint egy eltévedt turista, mondván: “Helló, kérek egy Bäcker-t, de a Bäckert a jövőből hozd, izé... a legfrissebb pékárúval!”

De aztán valami megfogalmazódott bennem. Az emberek ott a kellemes kisvárosban azt tanították, hogy nem is a helyek miatt emeljük a mobilunkat, hanem az élményekért. Szóval most, ahelyett, hogy az élet bármilyen unalomig terjedő monotonitását élném át, csak emlékeztetnem kell magam, hogy bármikor találkozhatok az alpesi fák Insta-sztárságával!

Na, így én most az életmódomat is kiépítem a középkori varázslat helyett – csak egy kis kópé mosolyt akarok cserélni egy szép péksüteménnyel, és azt mondani: “Itt a breakpoint, de leszek a legnagyobb Bäckered az Instagram-on!” Köszönöm, hogy itt voltatok, és ne felejtsétek el megélni az apró dolgokat — lehet, hogy a Bäcker felnőttkorban köszön majd vissza rátok!

Nem is olyan rossz!  Bár nem emlékszem, hogy láttam volna helyi embereket, hacsak nem ázsiai turistának álcázták magukat.  Na jó a szűk utcácskákon időnként végiggurult egy-egy autó, abban egész biztos helyiek ültek, mert más nem mehet be kocsival. 
Gondolhatnám azt, hogy az árusok helyiek voltak, de amikor bementem a kisboltba valami nasit venni, a kasszánál - minden angol tudásomat összeszedve-  megkérdeztem, hogy "card?"
Mire a hölgy rögtön rá is vágta, hogy persze, lehet kártyával is fizetni.
Nesze neked, hét év Duolingo!

Na, szóval így írná ezt meg az AI!