No, hát a december megkoronázta az egész évet!  Lett egy hiperaktív kutyám, pedig már nem akartam állatot, és lett egy tüdőgyulladásom, azt meg főleg nem akartam.

Az elárvult kutyát a barátnőm látta meg egy fb. hirdetésben.  Telefonált, intézkedett, aztán mentünk megnézni a jószágot.  Egyedül volt egy üres házban, ahogy meglátott rögtön hozzám rohant, rám ugrott , épp csak azt nem mondta, hogy vigyél el innen.  

Azt írták a posztban, nagyon játékos, a törődést többszörösen meghálálja.  Hát ja, felugrálással, arcon nyalogatással.  A játékos meg azt jelenti, hogy szökős, de erre már csak később jöttem rá.  

Az első napokban, ahogy kitettem a lábamat a lakásból, éles hangon nyüszített.  Legszívesebben vissza vittem volna, öreg vagyok én már ehhez.  Aztán úgy gondoltam, mégis csak adni kell a dolognak egy esélyt.

Süti maradt, és elkezdtünk megtanulni együtt élni.

Amúgy okos, figyel, igyekszik alkalmazkodni, kivétel, ha macskát érez a közelben.  Imádja őket kergetni.  Ez ügyben néhányszor megpattant, két utcával arrébb sikerült megtalálni.  Viszont amikor hívtam engedelmesen oda jött, és hagyta, hogy rátegyem a pórázt.

A nyüszítést is abba hagyta, megtanulta, hogy nem marad magára sokáig.  

Szeretjük őket, mert olyan cukik.

Mint egy megszeppent kisgyerek:

Mint egy lefetyelő kiscica:

Most mi is van???

Önkifejezés:

Fürdőzés:

Nem értem én a kutyák lelkivilágát.  Picikét, amikor megtaláltam annak idején, sovány volt, csapzott, kiéhezett, a bordáit is meg lehetett számolni.  Örömmel fogadta az ételt, és ha sétáltunk eszébe sem jutott volna a szemétben turkálni.

Aztán telt az idő, Picike szépen összekapta magát, megszokta a jólétet, és ezzel együtt kezdett elkutyulni. Már nem sétált olyan fegyelmezetten, mint kezdetben, és egyszer csak elkezdett eldobált ételmaradékokat gyűjtögetni.
Eleinte elkaparta valahol az utcán, később hazahozta, és itthon rejtette el.  Leginkább a kedvenc plédje alá, ami valamikor az én kedvenc plédem volt, azelőtt, hogy kutyi elbitorolta volna.
A múltkor egy szelet bundás kenyérrel tért haza, amit iparkodott a pléd alá bekotorni. Fél szemmel figyeltem, vártam a pillanatot, amikor kidobhatom a zsákmányt. Picike hamarosan betelepedett gyerek szobájába, én meg hozzáfogtam keresni a bundás kenyeret. A kenyér sehol, feldúrtam mindent, eredménytelenül.  Este a gyerekem lefekvéshez készült, egyszer csak felordít: anya, itt van a paplanom alatt egy bundás kenyér! 
- Megvan? Ezt kerestem egész délután!
Aztán hallom, hogy a kutyának osztja az észt arról, mit szabad és mit nem. Megnyugszok, oké bundás kenyér ügy megoldva, gondolom a fiam kidobta a szemetesbe .  Kicsit netezek még elalvás előtt, aztán irány az ágy. Felhajtom a paplant és mit látok?  A bundás kenyér ott vigyorog az ágyamban.
Természetesen kidobtam, és így végleg megszabadultunk a jobb sorsra érdemes ételtől, ma viszont derék kutyám egy teljes egész hajában főtt krumplival tért haza a sétából. 
Én már nem is tudom, mit mondjak.  Talán nyitok egyszer egy éttermet....

Kutyasétáltatás közben mindig történik valami.

Az utolsó kánikulai napok egyike. Hazafelé tartunk, a posta épülete előtt leveszem a pórázt Picikéről, ő meg elvágtat előre.  Az épület oldalbejáratával szemben van egy csatornarács, mellette hatalmas gödör. Valószínűleg pocok vájta a betonba, hogy fel tudjon jönni.  Sőt, biztos, mert pár perc múlva hű ebem egy méretes patkánnyal a szájában járul elém,  Én kétségbe esve nézem, mert ilyenkor bizony  Picike hazáig hurcolja a zsákmányt.  Nem eszi meg, de büszkén hordozza végig a városon, én meg sunnyogok a kíváncsi tekintetek kereszttüzében.
A posta hátsó kijáratánál a biztonsági őr cigizik: ügyes kutya ez, jól elkapta!
Megállok, beszélgetünk, közben abban reménykedek, talán mégis eldobja a kutya a pockot.  Az őr elmeséli, hogy már máskor is látták a patkányt, világos nappal feljárt a csatornából hordta lefelé a fáról lepotyogó epret.
Idősebb házaspár közeledik, tíz éves forma pufók kislánnyal.  A kislányon fehér fodros ruha, ettől még inkább lufinak látszik, az idős hölgy fején tollas-tüllös kalap, furán néznek ki, Németül beszélnek, fújolnak és fintorognak Picike láttán, a férfi közli a családdal, hogy rat,(patkány) majd elvonulnak, én meg arra gondolok, ezek most azt hiszik, hogy ebben az országban olyan szegények az emberek, hogy patkányt adnak játszani a kutyának, mert labdára sem telik.
Közben a biztonsági őr bemegy, majd egy darab rántott hússal jön elő.  Picikének hozta, erre ő rögtön le is tette a zsákmányát, és még a husit ette, rá tudtam adni a pórázt, így aztán sikerült döglött patkány nélkül haza menni.

Út közben azért elméláztam azon,, amit az őr mesélt. Azt, hogy hordta le a csatornába az epret. Még egy ilyen pocoknak is vannak tervei, gondol a télre, kaját raktároz. Talán gyerekei is voltak, talán még lekvárt is főzött nekik , aztán megjelent Picike, és ennyi volt,  Egy nyikkanás nélkül hagyta el ezt az árnyékvilágot.

Másnapra lebetonozták a csatorna melletti lyukat, de az én kutyám azóta is előre szalad, amikor arra járunk, és reménykedve körbeszimatol, hátha mégis talál valamit.

http://www.funpic.hu/swf/monitor_cleaner.swf 

Sam, a tizenöt éves meztelen kutya Kaliforniában él, és már harmadik bajnoki címét zsebelte be a Világ legrondább kutyái versenyen. Láttára azonban még a sokat próbált zsűri is elveszítette önuralmát, és hátrahőkölt. Elég volt egy pillantás az ebre, és az ítészek szemüket eltakarva szavaztak.

Forrás:Zoom