Reggel hat után indultunk, nyolcra értünk a tompai határhoz. A magyar oldalon gyorsan át jutottunk, a szerbek viszont több mint két óra hosszat várakoztatták a buszokat.
Majdnem tizenegy óra volt, amikor a piacra értünk.
Rengetegen voltak, a csarnokok szűk sorai közt nehezen araszoltunk. Van itt minden, amit csak el lehet képzelni. Cipők, csizmák, télikabátok hatalmas választékban, viszont az árak nem olcsóbbak, mint itthon bármelyik kínai üzletben. 
Igazából inkább csak nézelődni mentünk, nem akartunk vásárolni, de a fiam piszkálgatta a zoknikat, az árus meg nem engedett el bennünket addig, amíg nem vett nyolc párat kétezer forintért. Én három párat vettem egy ezresért, a melegebb fajtából. Vettünk még 900 grammos vödrös csokikrémet 600-ért, törülközőt szintén 600-ért. A nagy táblás Milka csokit is hatszáz forintért árulták, de útközben a buszsofőr szólt, hogy csokoládét mosóport ne vegyen senki, mert hazafelé megállunk a tompai határ előtti diszkontnál, ott ezek olcsóbbak.
Az árak dínárban vannak kiírva, de forintban is fizethetünk. Három forintban számolják át a kettő nyolcvanas dínárt, de van, ahol többe, van, ahol kevesebbe. Például a wc használat negyven dínár de tőlünk százötven forintot kértek.
Vettünk nagy szemű szőlőt, kilencven dínár volt kiírva, kétszázötven forintot fizettünk, és a szőlő is nagyon finom volt.
Kétszáz forintért ittam egy bűn rossz kávét, közben imádkoztam, nehogy meghajtson. A gyári automata negyvenért ezerszer jobbat ad. A gyerek kapuccsínója is kétszáz forint volt, a minőségről nem nyilatkozott, de legalább jól nézett ki.
Hamburgert ötszáz forintért lehet enni, én csirkemelleset kértem, az hétszáz volt. A pultra kitett salátákból összeválogathattam még a hús mellé céklát, uborkát, káposztasalátát, majonézes krumplit, vagy akár paradicsomos babot. A babot inkább kihagytam, de a többiből mindből tettem egy kicsit, de tényleg csak kicsit, mert elég sokan álltak a hátam mögött, mivel nem túl sok helyen árultak ennivalót.
Hazafelé sokkal gyorsabban jutottunk át a határon mint kifelé. Ahogy a buszsofőr ígérte, megálltunk Tompánál, és bementünk a diszkontba. Már Magyarországon voltunk,de rajtunk kívül csak az eladók beszéltek magyarul, meg egy néger pasi, de az is csak a felesége miatt. A diszkont tényleg nagyon olcsó volt. A fiam Sensodyne fogkrémet használ. Az itt is ezer forint, Szabadkán is annyi volt. A diszkontban kettő darabot egybe csomagolva árultak 1360 forintért, és ezt a fajtát láttuk a szabadkai piacon szétbontva, darabját egy ezresért. Akkor esett le, hogy az ottani árusok ide járnak nagybevásárolni A csokoládéknál akkora tömeg volt, mintha ingyen adnák, oda se nagyon fértünk. Nagy nehezen befurakodtam egy nagy tábla Milkáért, ez 560 forintba fájt nekünk, mert később a lányom közölte, hogy ez Békéscsabán, a piacon csak egy ötszázas.
Mindent összevetve, kirándulásnak nagyszerű volt, viszont bevásárolni itthon érdemesebb. Legalábbis ilyenkor, Karácsony előtt.
Ünnepek után valószínűleg kint is minden olcsóbb lesz, de ez nálunk is csak így működik.