megbántani bárkit is a kutyusos képpel, egyszerűen csak van úgy, hogy túl fáradt vagyok posztot írni, de van egy képem, ami valamikor valahol megtetszett, ezért felteszem a blogomra. Egyszerűen csak ennyi.

Amikor nem dolgoztam, akkor is felébredtem hajnalban, de most valahogy rosszabb a telefon csilingelésére eszmélni.

A munkahelyemről mit is tudnék írni?

Ugyanaz, ami tavaly volt, másfél hónap szünettel.

Tavaly azért keservesebb volt. Állandóan fáztam, itthon sem sikerült átmelegednem, éjjel két paplannal takaróztam, mégis vacogtam. Nyáron aztán jól jött a tíz fokos hőmérséklet, mert a kánikulát talán még rosszabbul tűröm, mint a hideget.

A beilleszkedésem sem volt problémamentes, nem vagyok egy simulékony cicamica természet, és a munkatársak sem igazán voltak befogadóak. Ezt valamennyire meg is tudom érteni, mert tíz új dolgozóból jó ha három marad meg, a legtöbb már másnap felmond.

A lány, akivel együtt kezdtem, folyamatosan bizonygatta, hogy nem fél ő semmilyen munkától, a hidegtől sem, kibír ő sokmindent. Hétfőn kezdtünk, pénteken már nem jött.
Igaz, betanítani nekem kellett, senki sem vette a fáradtságot, hogy kínlódjon vele. A többiek csak vigyorogtak, ilyen még nem volt, hogy az egyik új tanítja a másikat, de mozdulni senkinek sem akaródzott. Ő másnap átkerült a másik műszakba, és gyanítom nem a munka, hanem a munkatársak miatt pattant meg.

Engem is ez bántott annak idején a legjobban, a segítőkészség hiánya: Ott van oszt csináljad! Ennyi.

Emlékszem, azelőtt mindig mehetnékem volt, valahová el, messzire, világgá. Aztán amikor ide kerültem, ez gyorsan elmúlt. Ha az otthonomtól tíz perc távolságra ilyen elhagyatottnak érzem magam, akkor mi lenne velem másutt?

Azóta ez megváltozott, igaz, még csak két hét telt el, de most úgy érzem, szeretek itt lenni, és tulajdonképpen szeretem ezeket az embereket. Nem biztos, hogy ez mindig így lesz, ahol egész napra össze vannak zárva az emberek, elkerülhetetlen a súrlódás.

De most még jól elvagyok, a szerződésem június végéig szól, aztán meg majd csak lesz valahogy.

Ahogy eddig is.