Elcseszte az egész nyarat a kánikula!
Szinte ki sem mozdultam itthonról a két hét szabadség alatt. Holnaptól meg újra kezdődnek a hétköznapok.

Ma pontosan két éve, hogy elkezdtem blogolni!
Nem itt.
De még mindig él az a helyem, néha írok bele valami szösszenetet, csak a nosztalgia kedvéért.
Ma már nevetséges, hogy mennyit kínlódtam még egy egyszerű képfeltevéssel is, a videókról nem is beszélve. Aztán sikerült. Később jött a blog.hu.
Másfél év után töröltem az itteni első blogomat.
Nem sajnálom.
Megszoktam már, hogy valahol valamit mindig újra kezdek. Viszonyításnak ott az első, a szívem csücske. A többi nem lényeges.
Azt hiszem, szeretek újra kezdeni, új lappal indulni, valami keveset megőrízve a régiből. Kell egy viszonyítási pont. Jó emlékezni az első botlásokra, a keservekre, amit átéltem, ha nem sikerült valami.  Akkor nehéznek látszott. Pedig nem az.
Ha elrontok valamit, arra ott a delete gomb.
Kár, hogy csak a virtuális életben működik.

Mennyi esze van ennek a gyereknek!
Ne vegyünk meg minden hülyeséget, menjük Petiékhez, ők már megvették. És még a wc papír sem fogy, hogy a vízről már ne is beszéljünk.
Szóval irány Petiék wc-je!

Konyhám méretére jellemzően egyetlen délelőtt elég volt a kifestésére.
Ebben benne volt a kipakolás, bepakolás, portalanítás, zsírtalanítás, lemosás, felmosás.
Főzni szerencsére nem kellett, azt tegnap elintéztem, egész hétre kitart.
Addig is megmarad a kellemes festékillat.
 

Nehezen szántam el magam, hogy kimozduljak, meleg van, lusta vagyok, kedvetlen, de enni csak kell valamit. Vettem egy kiló csirkezúzát, megfőztem pörköltnek, pár napig elég lesz. Egyébként imádom, csak főzni nem szeretek olyan nagyon. A hagymapucolást meg különösen útálom. Az étel attól még nagyon finom lett, szoktam egy kis törött borsot is beletenni, attól csípős lesz egy kicsit.

Közben szenvedek a fényképezőgéppel. Már úgy volt, hogy visszaviszem, három napon belül kicserélik, ha valami baja van. Csak az a baj, hogy semmi baja, azon kívül, hogy az első megmozdulásként mindent elállítottam rajta, aztán depresszióba estem, amiért vettem egy ilyen vacakot.
A használati utasítás kábé annyiból áll, hogyan kell az elemet beletenni, és a gombok mit jelentenek. A menüt nem részletezi. Később rájöttem, hogy van ezen kézi beállítás is, meg húsz féle automatikus. Ettől aztán megint kétségbe estem, és elkezdett hiányozni a kis HP-m, amin csak 4-5 féle automatika volt, és slussz. Akkor hiányoltam, hogy semmi kézi beállítási lehetőség nincs rajta, biztos voltam benne, hogy én értenék ahhoz is. Mostmár tudom, hogy nem. Hogy van magyar nyelvű menü is, arra csak ma jöttem rá.
Délben behoztam a szórólapokat, az egyik boltban az új gépemet kínálgatják magyar nyelvű menüvel! Eszembe nem jutott volna, hogy megnézzem, milyen nyelvekre lehet beállítani!
Szóval eljutottam odáig, hogy tudom, mi van ráírva.
Aztán meg majd csak kialakul valahogy.

Még van egy kis nyár, de nem sokáig.