Hajnalba arra ébredtem, hogy fázok.  Igen, f á z o k !
Hetek óta nem tudtam magam kialudni, a lakás katlan, még éjszaka is.
Betakaróztam egy pléddel, és visszaaludtam. A barátnőm telefonja a legszebb álmomból ébresztett fel. Reggel hétkor rámcsörgött, hogy menjünk ki együtt a piacra.
Fél nyolcra már összekaptam magam, el is csatangoltuk jól a délelőttöt. Aztán még találkoztunk egy közös ismerősünkkel, leültünk egy padra, és kitárgyaltuk a világ dolgait.
Kora délelőtt, éhgyomorra jól esett ez a kis traccsparti. Olyan ritkán jövünk így össze a régi munkatársakkal. Hiányoznak azok az emberek, akikkel hosszú éveket töltöttünk el együtt.
El tudnám képzelni így az életemet: vásárolgatás, trécselés a barátnőkkel, ebéd után sétálgatunk megint egyet, és este nem alszok el a tévé előtt.
Csak egy feneketlen pénztárca hiányzik az életemből, és teljes lenne a boldogság!

 - A biztonsági öv lehet, hogy korlátoz a mozgásban, de még mindig nem annyira mint a tolószék.

- A róka és a holló meséje arról szól, hogy a húsevő róka és a  rovarevő holló veszekednek egy tejterméken, amit mind a ketten  utálnak.

- A repülőtereken nincs faji megkülönböztetés! De ha Muhammed-nek hívnak, azért menj ki egy pár órával előbb, hogy át tudjanak vizsgálni!

Valamikor, a kilencvenes évek elején történt. A konyhában főztem a vacsorát, és az akkor még tini lányommal a rasszizmusról beszélgettünk. Feltettem a költői kérdést: Ugyan kit gyűlölnének az emberek, ha nem lennének cigányok, zsidók, arabok, négerek?
A lányom közölte, hogy ez most őt momentán nem érdekli, mert kezdődik a rádióban a Kataposta, inkább azt hallgatná. És ezzel be is fejeztük a beszélgetést, ő bekapcsolta a rádiót.
Abban a pillanatban kezdődött a műsor. A bemondónő közölte, hogy egy nagyon szomorú kislány levelét fogja felolvasni.
A kislány arról írt, hogy a szülei elváltak, az édesanyja egy kicsi faluban vett házat. Az új lakóhelyen özvegyként mutatkozott be, sikeresen be is illeszkedtek. Aztán egyszer valaki kiderítette, hogy a nő nem özvegy, hanem elvált. Innentől megfagyott körülöttük a levegő. Az utcán nem köszöntek nekik, ha bementek a boltba, mindenki elhallgatott, a kislánytól eltiltották a szomszédban lakó barátnőjét…..stb….
Megbélyegezték, kirekesztették őket, mert el mert válni a férjétől! És mindez a 21. század küszöbén történt!

Az embereknek szükségük van arra, hogy valakit gyűlöljenek, megvessenek, lenézzenek.,

Aki mellett többnek, jobbnak, becsületesebbnek, VALAKInek érezhetik magukat.
Ha látnák, mennyire szánalmas az ilyen valakiség!

Jézus, Buddha, Mohamed arra tette fel az életét, hogy az emberi fajt kiemeljék az állati ösztönvilágból.
Hogy milyen sikerrel, azt nap mint nap látjuk, tapasztaljuk….

De legalább megpróbálták….

Bánt, hogy elcsesztem a gyerekek hétvégéjét. Rossz kedvem volt, nagyon rossz, és ilyenkor piszokul undok tudok lenni. Nem ők tehetnek róla, egyszerűen csak ott voltak, amikor éppen rossz passzban voltam.

Meg kell tanulnom, hogy vendégként bánjak velük, mosolyogni, bólogatni, minden nagyon szuper, semmi nyavalygás, nem azért vannak itt, hogy én most panaszkodjak.
Lehet, hogy jogos. Mostanában nagyon sok fiatalasszonytól hallom: nem szeretek az anyámhoz menni, mert mindig csak panaszkodik.

A gyerek gyerek akar maradni , ha hazamegy. Vasárnapi gyerek, akinek örülnek, akinek vasárnapi arcot mutatnak, az ünneplőset.

Úgyis olyan gyorsan itt a hétfő, az összes terhével együtt….