a szemem alatt, fáradtan, tompa aggyal ébredtem. Lehet, hogy influenza bújkál bennem, lehet, hogy őszi depresszió, vagy fronthatás. Vagy minden, együtt, plussz a napi megpróbáltatások.
Már az is zavar, ha F. megjelenik, nincs türelmem hozzá. Másik világban élünk, valahogy nem tud érdekelni, hogy már megint munkahelyet változtat, csak egy kicsit irígylem, mert megteheti. Független, a szüleinél lakik, ha éppen nem dolgozik valahol, akkor otthon besegít a gazdaságba. Sosem volt nős, nincsenek gyerekei, tulajdonképpen gondtalanul él.
Nincs kedvem megszólalni, úgysem értené. Igazából el kellene küldeni végleg, de még ahhoz sincs kedvem. Mert akkor megkérdezné, hogy miért?
Mert csak, mert most így ébredtem, de ezt ki kellene mondani, á, akkor hagyjuk...
Majd máskor máshogy ébredek.