Kikapcsoltam a nullásgépet, ami életemben először volt a kezemben. Néztem, ahogy elégedetten bámulja magát az összes tükörben, ami csak fellelhető a fürdőszobában.
Nekem jobban tetszik, ha a félcentire nyírt haj követi a nyak vonalát. A fiam kérése az volt, hogy tarkónál nyírjam egyenesre. Mondtam a véleményemet, szerintem ez baromira ronda, de ha neked ez tetszik....
Se barátnők, se barátok nem tudták így eltalálni. Híztam a dícsérettől. Nem zavart, hogy hülyének nézett, én sem gondoltam, hogy tudok hajat nyírni.

Viszont eszembe jutott, mennyi minden van, amit nem gondoltunk volna másokról.

Ott van pl. X, akinek örökké a szexen jár az esze. A párja mindig dolgozik, nincs ideje megkettyinteni, ezért aztán örökké a fütykös körül kering minden gondolata. Ha elunta, akkor mások intimebb dolgaiba is belekotorászik. Mindenkiről mindent tud, mindenkinél okosabb, mindenkit megkritizál, amiből az következi, hogy ő másoknál sokkal különb, az élete tökéletes, csak a párja nem akar szexelni.
No, hát róla aztán nem gondoltam volna, hogy egyetlen értelmes gondolat megfordul a fejében.
Pedig de!
A múlt héten egyszer volt rá példa!

Vagy Y, aki igazából egy jámbor kis egérke, néha szellemes beszólásokkal. Egész rendesnek tűnik. Róla sem gondoltam volna, hogy felfedezi a blogomat, és elmeséli a nagyszájúnak, akinek ez hatalmas szenzáció, mert azt hiszi, nagy titkokat tudhat meg, ami kárpótolhatja az elmaradt szexért.

És akkor még sorolhatnám, mert F.ről sem voltam valami nagy véleménnyel, aztán meg kiderül, hogy sokkal normálisabb, mint hittem.

Annyi mindent gondolunk másokról, és közben elfelejtjük megismerni őket.

Annyi mindent gondolnak rólunk, de ismernek ezek egyáltalán?