Azaz 95 Fahrenheit.
Most éppen örülök, hogy nincs kutyám. Nem kell sétálni menni.
Hát igen, Csiperke is átkelt a szivárványhídon. Szívférges volt, későn vettem észre. Kapott néhány injekciót, de már elkéstünk. Nyolc hónapig volt velem, imádtuk. Egy aprócska kis szeretetgombóc volt, nagyon hiányzik.
Már nem is tudom, akarok - e még kutyát. Egy ilyen kegyetlen hőségben nem szívesen mászkálnék vele.
Hiába mondják a szakemberek, hogy az esti órákban sétáltassuk a kutyát, a kutya ezt nem tudja. Menni akar, a megszokott időben. Ők találnak árnyékot egy kisebb bokor alatt, de én nem bújhatok be oda, a meleget meg már nem igazán bírom. Sőt, soha nem is bírtam.
A szobában 28 fok van, ez is melegnek tűnik, addig amíg ki nem megyek a lakásból. Lehet, össze kellene spórolni egy légkondira valót. Gondoltam már rá, de akiknek van a házban, nem igen használják. Panaszkodnak, hogy nem bírják . Itt fáj, ott fáj tőle.
Na, akkor én hogy merjek belevágni, amikor nemrég jöttem ki egy sokizületi gyulladásból?
Marad az imádkozás: én Istenem, jó Istenem ..... adj egy kis lehűlést.
