Vettem egy csomag fürdősót, hátha segít valamit fájó izületeimen. Miközben áztam az illatos kék vízben, egy régi kép villant be. Volt egy reklámfilm, ahol nyugdíjasok virgonckodtak, azt énekelve, hogy "köszönjük néked Sárvár, Sárvári Termálkristály." Tudom, akkoriban vettem is, nem volt olcsó, de ki akartam próbálni. Már nem emlékszem, hogy használt-e valamit, visszagondolva harmincpár évesen még nem igazán lehettek komoly izületi problémáim. A gyerekeim is ebben pancsoltak, majd fürdés után a szobában összekapaszkodva ugráltak az ágyon, teli torokból üvöltve, hogy köszönjük néked Sárvár, Sárvári Termálkristály! Lehettek úgy nyolc és tíz évesek, rajtuk sem igazán lehetett lemérni a kristály hatását. Azt hiszem, ha sütőport szórok a fürdővizükbe, akkor is ugyanígy viháncoltak volna.
Most viszont eljött az ideje, hogy komolyabban törődjek magammal, még mielőtt teljesen kinyúvadok. Szerettem volna venni ebből a Sárvári Kristályból, de szomorúan tapasztaltam, hogy nincs az üzletekben. Rákerestem,sajnos régóta nem gyártják, és nem is fogják. Sokféle fürdősó van az üzletekben, van miből válogatni, de én ilyet szerettem volna, ha másért nem, a régi emlékek miatt.