Köszönjük a ruhákat az Asia Centernek!

Na melyik tévéműsor volt ez?

meghozta a karácsonyi hangulatot, pedig már azt hittem, engem nem tud megérinteni.

Aztán mégis!

Ahogy hallom a lépcsőházban, hogy leverik a havat a csizmájukról a szomszédok, ahogy a gyerekek futnak kifelé szánkózni, hangos visítással....meg talán az itthoni semmittevés, ez mind olyan karácsonyos. Szinte üresnek éreztem a lakást hogy nincsenek kint díszek, kitettem a kisebbik műanyag fenyőt a tévé mellé, meg egy ezüstözött gyertyatartót gyertyával. Este majd meggyújtom.

Esik, és ezt olyan jó nézni a meleg szobából.

Erre az évre legalábbis.

Ma leszereltem. Nem tartott soká, minden papírom el volt készítve. Mázli, hogy a túlórákkal összeszedtem annyi időt, hogy a holnapi ledolgozást futja.
Hogy mit kell ledolgozni a szerződötteknek, azt senki nem tudja, de ránk is vonatkozik.
Lényeg, hogy megúsztam a holnapi tömegjelenetet. Aztán még jelenés a munkaügyi központban, na az még kemény lesz, habár a vállalat dolgozói kaptak külön időpontot.

Februárra mondták, hogy beindul a termelés, akkor mehetek vissza.

Most még úgy érzem, rám fér egy kis pihenés, az utolsó két hét nehéz volt. Na és persze, ha találnék valami jobb helyet, akkor nem mennék vissza. De ez csak álom, ilyenkor még rosszabb munkahely sincs, nem hogy jobb. Ezen most nem is agyalok, pihenek és készülök az ünnepekre, gondolkodni meg ráérek még.