Hó, hó hó, mindenütt hó, és fenyők, melyek hóval megszórva csodálatos látványt nyújtanak.  Ilyenkor igazi öröm fényképezni. Persze a kutya sem maradhat otthon, vagyis ez igazából kutyasétáltatás lenne, a gép csak úgy mellesleg van jelen. Ha már úgyis ki kell menni ....

Aztán van az úgy, hogy a gazdi annyira elkezd fotózni, hogy eldobja a pórázt, és észre sem veszi, a kutya  a hó fogságába került.

De nem maradt ott, ügyesen kiásta magát.

Mióta hideg van, nem teszünk nagy sétákat kutyival. Fázunk. De ha megyünk, akkor nem hiányozhat a fényképezőgép.

A jobb felső sarokban leselkedő kutyust Picike csalta elő, amikor megugatta a macskát. 

Volt egy kicsi, de már elolvadt. Az idén még nem sok hóembert gyúrtak mifelénk.

Ma a gyárban megkérdezték a dohányosoktól, ki kér segítséget a leszokáshoz. Kevesen jelentkeztek, én köztük voltam.

Volt, aki elektromos cigarettát vett, volt, aki azt mondta, neki ne szabják meg, mikor szokik le a cigiről. Na ja, könnyű annak, aki évente többször is végleg leteszi a bagót.

Több mint harminc éve szívom, még sosem próbéltam leszokni róla.

Hát kíváncsi vagyok....