Igazából azt hittem, a műtéttel kész, vége a betegségemnek, ennyi volt. Itthon a tüdőgyógyász árulta el, hogy jelentkeznem kell a beküldő orvosnál utókezelésre..
Ez viszont nem olyan egyszerű, mint aminek látszik. A megyében egyetlen mellkasi kórház van, jó messze tőlünk, na, oda tartozok. Igaz, hogy feltalálták már a telefont, csakhogy nem olyan könnyű a doktornőt elérni. És ha mégis sikerül, akkor éppen nem ér rá, esetleg megígéri, hogy majd felhív, ha lesz ideje. Aztán pár hét várakozás után, amikor újra sikerül elérni telefonon, lebacarint, hogy minek várom az ő hívását, nincs arra ideje, hogy minden beteget felhívjon....
Most éppen néhány sikertelen hívás után megígérte, hogy majd felhív. Kíváncsi vagyok nagyon.
Nem is értem, a daganatos csoportban szoktak olyat írni a betegek, hogy az orvosom azt mondta, az orvosom szerint...., az orvosom megnézte a leletemet, meg ilyenek. Én meg csak telefonon tudok velük értekezni, de az sem mindig jön össze.
Tudom, hogy sok a beteg, zsúfoltak a kórházak, meg tenger bajuk van, de ilyenkor úgy ki tudok borulni, amikor magamra hagynak, leszarnak. Ha meg feladom, ráhagyom, akkor egyszer csak eszükbe jutok, és azért is én leszek a hibás, hogy nem kerestem őket.
Lehet, mégis csak jobb lett volna egy sámánt keresni?