Nem tudom, miért játszok ezzel a játékkal állandóan, amikor úgyis a gép nyer, előbb vagy utóbb.  Legtöbbször előbb....

Csellengtem tegnap a piacon, csak úgy lazításképp. Szeretek bámészkodni, főleg, ha egy kis pénzmag is lapít a zsebemben. Meg persze ott van a minden kétszáz forint "shop" ahol kincsekre lehet bukkanni.  Igaz, hogy otthon már egyik-másik darab bóvlinak látszik, mert az is, na de kétszáz forintért? 
Tavaly ősszel fali matricát vettem a fiam szobájába, bánom, hogy csak egyet, azóta sem találok ilyen pitypangosat, Hello Kittyt meg még a kutya alá sem tennék, sem a többi pink, hupipiros és neonzöld színekben tobzódó förtelmeket.
A múltkor egy tálca és egy hat darabos teáskanál készlet volt a vásárfia. A tálca szuper, a kanalakkal szemben vannak ugyan fenntartásaim, netalántán mérgező galvánnal van bevonva, vagy egyéb ártalmakat tartalmaz, de már egy hónapja használjuk, és még élünk.
Ilyen tálca jó lett volna még, meg tányéralátét is, meg olyan plüss leveli béka is, amit ha megnyomnak, akkor iszonyatos hangerővel brekeg, meg fürdőszobai kilépő, meg aztán egy baseball sapka sem ártana, igaz, eddig nem hordtunk ilyet, de kétszáz forintér... ?  Jön a kánikula, kellene valami napellenzős vacakot a fejünkre tenni, hogy ne kapjunk hőgutát.
Azért így apránként összeszedve jó sok pénzt el lehetne költeni itt, de mivel meleg volt, és a nap is oda tűzött, a kasszánál meg hosszú sor kígyózott, lemondtam a vásárlás öröméről. Majd legközelebb korábban megyek ki, amikor még nincs meleg. De az is lehet, hogy legközelebb már nem is lesz meleg. Sőt, még az is lehet, hogy legközelebb rájövök, hogy nincs is szükségem ezekre a holmikra.