a szabadidőm, mióta tudom, hogy hétfőtől munka.

Tegnap sikerült mindent elintézni, üzemorvost, munkaügyi központot. Mászkáltam egész nap, begyűjtöttem egy kazal papírt, még van három szabad napom, aztán kezdődik a taposómalom.

Igazából nem is bánom

, kezdtem kiborulni itthon a négy fal közt. Heti két délután suli, amit emberek közt töltöttem, a többi egy kis házi munka, sok netezés, sok unalom.

meditálok az élet értelmetlenségéről, egy hete próbálnak elérni a munkahelyről.  Próbáltak hívni, de a telefonnal nem túl szoros a kapcsolatom. Voltak nálam, pont nem voltam otthon. Végül ma kaptam mélt, már visszavettek mindenkit, csak én hiányzok a csapatból. Aztán este jött még egy levél, ahol az utolsó három hetet töltöttem, oda is várnak vissza. 
Szóval vége a punnyadásnak, dolgos napok jönnek.