szerencsére a tegnapi napot még sikerült kihasználni egy kis csatangolásra.
Felhívtam egy barátnőmet, akivel már nagyon régen találkoztunk, éppen ráért, tíz percen belül itt volt.
A parton valami barnás színű állat feküdt összegömbölyödve. Hatalmas zöld legyek lepték, de lélegzett. Egy leveles ággal elhajtottam a legyeket, az állatka fogta magát, arrébb vánszorgott. Vidra volt! Legalábbis arra tippeltünk, mert még nem láttunk vidrát sosem. Nem mertem megfogni, hátha harap, ezért otthagytuk szegényt, sorsára. Visszafelé menet már nem volt ott, lehet, hogy valamelyik odvas fában talált menedéket.
Mi meg egy másik odvas fát fedeztünk fel. Messziről úgy látszott, valami érdekes gomba van rajta. Közelebb érve kiderült, hogy egy rönk purhabbal van lefújva, és odatámasztva. Belöl egy nejlonzacskóban egy notesz. Kivettük, belenéztünk, teli volt MEGTALÁLTUK! bejegyzésekkel, aláírások, dátum, némelyik aláírás mellett telefonszám, mélcím, vagy csapatbélyegző volt. Mi is gondoltunk rá, hogy beírjuk, hogy megtaláltuk, mert csakugyan megtaláltuk. De nem volt nálunk toll, ezért örültünk neki egy sort, aztán visszatettük.
 

Ez a cica útközben szegődött mellénk.

http://www.funpic.hu/swf/monitor_cleaner.swf 

legalábbis a meteorológia ezzel riogat. A hírek ellenére ma még mindig csodás idő volt.
Mára jelentkezett be a gázszerelő a kazánt kitisztítani. Én nem ismertem, a szomszédasszonyom szerezte a nyáron, amikor elromlott a gázkazánja. Akkor meg is beszélte vele az évi rendes karbantartást, még alkudott is az árból, mondván, hogy itt sokan lesznek jelentkezők. Dícsérte nagyon, hogy mennyire precíz munkát végzett, a kazánja jobb, mint új korában.
Amikor becsöngettek, kicsit meglepődtem, két fiatal srác jött, nem sokkal lehettek húsz fölött. Aztán hozzáfogtak, szétszedtek mindent, kipucoltak, átmostak, légtelenítettek, ellenőríztek átol cettig, és közben kedvesek és aranyosak voltak. Nekem meg megállt az eszem! Valahogy a mai fiatalok nem szoktak gázkazánt szerelni. Elmennek egyetemre, főiskolára, de ha mégis valami szakmát tanulnak, ahhoz nem nagyon értenek, csak eltöltik az időt az iskolában, mert 16 éves korig kötelező tanulni, munkát meg úgysem találnának.
Furcsa volt látni, hogy valaki ennyi idősen ilyen lelkiismeretesen, precízen dolgozzon.
Vagy lehet, hogy pont a kora miatt?
Most még lelkes, szereti a szakmáját, lehet, hogy pár év múlva befutott mester lesz, megszedi magát, és háromszor ennyiért tíz perc alatt kifújja a port a készülékből, oszt jónapot!
Jajj, nagyon negatív vagyok mostan, de olyan sok ilyet láttam, hogy a lelkes pályakezdőből pénzhajhász hiéna válik.
Szurkolok ennek a srácnak, maradjon meg ilyennek.

hogy az angolt külön veszik a tanmenettől, és másik napon lesz. Így most lehet heti két napot járni az oskolába.
Nem mintha nem érnék rá a rengeteg dolgomtól, de azért mégis! Heti két nap az sok, így munka mellett. Igaz, belerokkanni sem fogok.
Amikor majd beköszönt a munkanélküli korszak december közepétől, akkor meg kimondottan jó lesz kimozdulni itthonról. Na jó, téli szünet itt is lesz, de január elején újra kezdődik, és nem süllyedek bele a depresszióba.
Remélem.
És persze annak a lehetőségét sem kell kizárni, hogy közben találok egy másik állást, és akkor nem kell arra várni, hogy visszavegyenek ide.
 

Egy időben a fiam ezzel a játékkal ment az agyamra. Meg volt róla győződve, hogy én is szívesen játszanék ilyet, ha megtanulnám.
Hát nem tanultam meg, a népem hiába imádkozott, pár perc alatt éhenhalt. Ők elmondhatták, hogy az élet egy rossz játék, de a grafikája nagyon ott van.
Viszont ez a zene csodáltos.

nem megyek Angliába dolgozni!
Barátnőm kérdezte a napokban, hogy csakugyan szó nélkül le akarok lépni? Az előző munkahelyemen beszélik, hogy külföldre készülök.
Aztán kitotóztuk a hír eredetét. Egy régi munkatársnővel futottam össze pár hete, ő már elvégezte ezt a sulit, ahova most járok. A vizsgákról kérdezgettem, mennyire nehéz. Mesélte, hogy valamikor volt kint egy hónapig Angliában, erre jegyeztem meg annyit, hogy munkanélküliként én is kacérkodtam a gondolattal. Többet nem is igen tudtam volna mondani, ő megint csak az a típus, aki mellett nem lehet szóhoz jutni. Vagyis hogy igen, néhány szót el lehet ejteni, ebből gyártódott az én sztorim is.
Egyébként szeretnék én menni, sokszor a világ végére is, aztán bele ér a kezem a bilibe, és felébredek.