szerencsére a tegnapi napot még sikerült kihasználni egy kis csatangolásra.
Felhívtam egy barátnőmet, akivel már nagyon régen találkoztunk, éppen ráért, tíz percen belül itt volt.
A parton valami barnás színű állat feküdt összegömbölyödve. Hatalmas zöld legyek lepték, de lélegzett. Egy leveles ággal elhajtottam a legyeket, az állatka fogta magát, arrébb vánszorgott. Vidra volt! Legalábbis arra tippeltünk, mert még nem láttunk vidrát sosem. Nem mertem megfogni, hátha harap, ezért otthagytuk szegényt, sorsára. Visszafelé menet már nem volt ott, lehet, hogy valamelyik odvas fában talált menedéket.
Mi meg egy másik odvas fát fedeztünk fel. Messziről úgy látszott, valami érdekes gomba van rajta. Közelebb érve kiderült, hogy egy rönk purhabbal van lefújva, és odatámasztva. Belöl egy nejlonzacskóban egy notesz. Kivettük, belenéztünk, teli volt MEGTALÁLTUK! bejegyzésekkel, aláírások, dátum, némelyik aláírás mellett telefonszám, mélcím, vagy csapatbélyegző volt. Mi is gondoltunk rá, hogy beírjuk, hogy megtaláltuk, mert csakugyan megtaláltuk. De nem volt nálunk toll, ezért örültünk neki egy sort, aztán visszatettük.
Ez a cica útközben szegődött mellénk.