Teljesen váratlanul robogott be, éppen mosogattam.  Teljesen föl volt háborodva valami forgalmi esemény miatt, amiből én igazából csak annyit értettem, hogy valaki megállt az út közepén, és nem kapcsolta be a vészvillogót.  Aztán váratlanul megjegyezte, hogy kezdek bögyösödni mostanában.
- Ez miattam van, jó hatással vagyok a nőkre!
- Ez a szivacsos melltartótól van, egy számmal nagyobbat vettem. Egyébként ne ütögesd a fenekemet, mert képen rúglak.
- Hehehe nem is tudnál!
Megmutatom neki, hogy de, tudnám, ha akarnám. Megfogja a bokámat.
- Na, most el fogsz esni. Nem tudsz sokáig féllábon állni.
- De tudok! Nagyon sokáig tudok féllábon állni!
- Senki sem tud!
- Én igen!
Bemutatom neki a faállást.
- Mi van, most elkezdessz balettozni?
- Ez jóga!!!
- Jaaa, akkor most tényleg úgy akarsz maradni? Na, nekem mennem kell! - ezzel el vágtatott, és így nem derült ki, meddig tudok féllábon állni.

Szép lassan elkezdődik a tanítás mindenütt.

Csemete egy hétig itthon pihente ki előre az iskolakezdés fáradalmait, mondván, az első hét  úgy sem fontos, még órarendjük sincs.
Az ő jelenléte komoly netmegvonásokkal jár, habár már nem olyan rosszul viselem, mint eleinte.
Azt a bögre teát is kezdi kiheverni a billentyűzet, amit a gyerekem beleöntött. Kicsit beragad még egyik másik betű, majd fújok rá ablaktisztítót, az általában rendbe hozza.

Pénteken nekem is becsengetnek, kezdődik a második félév.