Délután bekopogott, az ablakon az egyik barátnőm, nem jött be, csak pár szót akart váltani. Vele volt a barátja, aki egy hosszú pálcával hadonászott, és néha közölte, hogy ő Harry Potter, és mindenkit el fog varázsolni.
Egy pillanatra hátranéztem, be a szobába, ahol nekem is volt egy barátom, de akkorra már eltűnt. Harry Potter közölte, hogy ne is keressem, mert eltüntette a varázspálcájával.
Aztán még suhintott párat, majd távoztak.
Erre előkerült az én barátom, aki egy másik ablakból kukkolt, és elsorolta a barátnőm barátjának az összes előző barátnőjét.
 

Hát néha a varázspálca is bedöglik...

Halkan, lábujjhegyen próbálok kiosonni a lakásból. Nyitva az ajtaja, mindent lát, hall, ami a lépcsőházban történik.
Csak kenyérért ugrok el a boltba, de ha meglátja, hogy megyek, neki biztosan kell valami.
Eleinte még szívesen hoztam neki a boltból ezt-azt, mert milyen szép is, ha segítünk a betegeken. Kicsit zavart, amikor kezdte beosztani az időmet, hetekre előre, mikor mit kell neki elintézni. Elvégre van családja, mos főz rájuk, talán ezt nekik kellene....
Egyszer megkért, tegyem be a hűtőbe a cuccot, amit vettem. Alig fért be, dugig volt pakolva, azzal is, amiért én farkafelvágva loholtam, hogy legyen már otthon szegény beteg asszonynak. Kezdett gyanús lenni, hogy hülyének vagyok én itt nézve, nem kicsit.
Igazából arra van szüksége, hogy foglalkozzanak vele, hogy kiszolgáltatottnak tűnve magához láncoljon mindenkit. Tipikus energiavámpír. Ezért időnként önző napokat tartok, és lábujjhegyen, osonva hagyom el a lakást, és ahogy zárom az ajtót, akkor látom, hogy a wécéajtaja félig nyitva, ott trónol, és kukucskál kifelé.
Lebuktam, a francba! De akkor is, vasárnap van, és ez az én napom!

aki kitalálta a szombati ledolgozást.  Értelme semmi, munkánk is alig volt, de haza sem jöhettünk hamarébb.
Amikor elindultam, még tombolt a kánikula, hazafelé szinte fáztam. A lépcsőházban beszorulva a meleg, fokhagymaszag terjeng mindenütt. A lakás is meleg még, huzatolnék, de bekúszik a fokhagyma, füstölőt gyújtok, így még rosszabb.
És persze ilyenkor tudnak jó filmet adni a tévében. A Hálózat csapdájában - többször láttam már, de most újra megnézem, ha csak el nem alszok rajta.
Fárasztó hét volt, gyorsan kell pihenni és sokat, egy napom van rá.

Talán fakír lehettem valamelyik előző életemben, de ha látok egy sünkölyköt, ellenállhatatlan kényszert érzek, hogy megsímogassam.
Egyébként a fiatal sünöknek még nem olyan szúrósak a tüskéi, és ha a tenyeremen tartom, rövid idő múlva kidugja az orrocskáját. Amivel jól összetaknyol. Aztán beleharap a kezembe. Amikor rájön, hogy nem tudja megenni, akkor kalimpál, és menne lefelé, vissza a fűbe. Visszaengedem, mert az az otthona.
Szeretnék valami kis állatot tartani, de ha ismerősöknek mondom, rögtön felajánlanak egy kismacskát. Vagy kettőt. A múltkor ötöt.
Nem akarok kismacskát, de azért jó lenne valami állatka. Igaz, a múltkor volt egy szúnyogom, de azt agyoncsaptam. Idegesített.
Talán egy csiga volna a legjobb. Csöndben van, nem rágcsál, nem harap, viszont nem biztos, hogy szobatiszta.
Majd még gondolkodom...