Vasárnap reggel még fáztam. Ma meg egy lenge ruhát voltam kénytelen felvenni. Ruhát! Én, aki mindig nadrágban járok!

Az utcán miniszoknyák tipegnek tűsarkakon. Tudnék én még ilyenben közlekedni?

A gyorsbüféből forró sültcsirkeillat vág hókon. Nem esik jól.

A Penny előtt nem férek oda a bevásárlókocsikhoz. Kezemben egy tízessel megkérdezem a helyes barna fickót, elkérhetem-e a kocsiját:
- Mennyi van benne? - nyújtanám a tízest.
- Áá, semmennyi!
- De mégis!!!
- Mondom semmi!!
Bambulok rá, közben nem tudom, hogy sértődjek vagy vegyem udvarias gesztusnak. Sarkon fordul, még visszaszól:
- Én is úgy kaptam!
Nem hiszem el, de úgy döntök, örülök neki.

A légkondis üzletben Dove illatú nénikék trécselnek, keresztbe fordított kocsikkal eltorlaszolják a sorokat.

A szeletelt bambuszrügy 299 Ft.

Amikor a jóképű spanyol zongorista barátnak jelölt az egyik közösségi oldalon, akkor még örültem is neki. Az adatlapján láttam, hogy több mint 25 ezer barátja van, ez egy kicsit gyanús lett. Aztán amikor elkezdett leveleket küldözgetni, amiben a weboldala bannerét találtam, esetleg videókat, amiken természetesen ő  zongorázik, attól fogva nem néztem meg az üzeneteit. Nem Chopint utálom, hanem a reklámokat. Aztán tegnap, kigyomlálás előtt belenéztem néhányba.

Gyöngyszemeket találtam.

Zorba tánca az egyik. A történetet ismerem, de nem láttam a filmet. 1965-ben készült. Valamikor talán volt a tévében, de az nem most lehetett. Mikis Theodorakis zenéje állandóan műsoron volt a rádióban hajdani fiatalságom idején. Zorba híres táncát sokszor emlegették a médiák, de én most láttam először.

Nem mondok rá semmit. Látni kell!

Nem értem én a politikát, ezért nem is véleményezem.

Kicsinek érzem magam a nagyvilág dolgaihoz. A bőrömön érzem azt, hogy helyzet van, de nem tudok beleszólni a dolgok menetébe. Alapvetően spirituális a beállítottságom, ezért leginkább abban hiszek, hogy egy mennyei nagy bumm fogja eltörölni a jelenlegi világrendszert, és aki megmarad, az nagyon hepi lesz, meg minden.

Amit mégis észreveszek a világból, az a helyzet komikuma:reppel a mélymagyar jobbik.

                      A rap előzményei közt sok mindent fel lehet sorolni, most csak három dolgot említenék. A legrégebbi és talán leginkább meglepő a jazz, azon belül is a virtuóz halandzsa-ének-beszéd, az ún. scat. Aztán persze ott a fekete zene, főként a funky, és mégfőkéntebb James Brown, akiről az a hír járja, hogy talán a legtöbb hangot az ő számaiból lopták ki a poptörténelemben. (Valamint ő az egyik úttörője a fekete öntudat zenei megjelenítésének is: "I'm black and I'm proud" azaz "fekete vagyok és büszke".) Harmadszor pedig ott a jamaicai zene, nevezetesen azok a párbajok, amit a lemezjátszóval felszerelkezett sound systemek vívtak - a népet buzdító toasterek már itt megjelentek. - írja a Wikipédia.

Szóval a fehérseggű jobbik a fekete zenéből akarna megélni. Nem ám ősi magyar táltosdalokkal, se nem virágénekekkel, de még csárdással sem. A magyarnótáról még akkor nem is beszéltem. Magyar is és nóta is! Ez miért nem kell a magyarnak? A mélyebbiknek?

Ja, arra ott van Fekete Pákó. Ő elénekli a didit, a jobbik meg elreppeli, hogy ő mennyire nemzeti.

Ééés nemzetközivééé lesz holnapra a vilááág!

Miért gondolom azt, hogy a tavalyi nyár szebb volt?

Nézegetem a régi fényképeket.  Mindegyiknek tudom a történetét.

Egy néptelen helyen kikötött csónakban ültem, amikor ezt a képet csináltam. A túloldalon egy másik csónak tűnt fel, szinte a semmiből. Csöndben siklott a vizen, közel a parthoz. Napszemüveges, kalapos sötét alakok ültek benne. Felém sandítottak, bíztam benne, hogy nem látták,amikor fényképezek. A nyaralók parton hagyott holmijaira vadásztak. Ahogy eltűntek a kanyarban, én is összekaptam magam, és elhúztam a csíkot. Akkor mentem utoljára elhagyott helyre.

Azóta csak annyi maradt, hogy nyár, víz, bárányfelhők...

Hogy mennyire megijedtem akkor, erre már ki emlékszik?

És jövő ilyenkor szebb lesz ez a nyár, mint az idei?

Igazából nem is sajnálom. Két és fél évig íródott, nem volt benne semmi különös, semmi fontos.

Lehet, hogy itt volt az ideje váltani.

Nyugodtabb vagyok, mióta megnyomtam a pánikgombot, ahogy baka fogalmazta.