Fülbemászó, vidám kis dalocska, sokáig azt sem tudtam, mit reklámoznak, csak a jó zenére figyeltem.  Aztán kiderítettem, mi ez a nóta:

Melody Club: The Hunter

Most tényleg nem olyan a Húsvét, mint régen, vagy csak én öregszem?
Néhány éve még Húsvéthétfő reggelén kiöltözött apukák öltönybe parancsolt csemetéikkel loholtak letudni a kötelező locsolkodást. Kamaszok vihogtak, biciklis bácsikák tekertek komótosan. Délelőtt nőket az utcán alig lehetett látni.
Vidámabbak voltak az emberek, volt hangulata a Húsvétnak, és még a tévében is jó filmeket adtak 
Mára valahogy eltűnt az egész ünnepi fíling, de lehet, hogy csak én látom borúsan a világot egy ilyen szép tavaszi napon?

Szinte sosem megyünk sehová, ideje voltt már egy kicsit kimozdulni.  A hüllőzoo szokott rendezni kiállítást minden évben, de eddig még nem jártam náluk.  Most aztán pótoltuk a lemaradást, tetszett is, habár a kígyóktól kimondottan irtózok.  Mondjuk leginkább ártalmatlan siklók voltak, de akkor sem szeretnék velük a szabadban találkozni.

A texasi  fehér sikló  szinte elmaradhatatlan kelléke volt gyerekkorom westernfilmjeinek. Nem ő volt a pozitív hős, nem is volt a színen sokáig, általában fej nélkül távozott.

Az alig húsz centis kajmánbébi tekintetében benne van az ígéret: egyszer csak megnövök, és nektek annyi!

A varánusz megbámulja a bámészkodókat.


Az iguána tojik az egészre.

 A teknős csodálkozik, ennyi hülyét egy rakáson ritkán látni!


A sisakos kaméleon is jobban érezné magát egy barlang mélyén, lángot fújva az odatévedőkre.

Néha szeretném magamat megrázni, mint a vizes kutya, és megszabadulni minden vérszívó kullancstól.  Nem tart vissza senki, és megtehetném, hogy elküldöm őket a francba, de ettől én érezném rosszul magam.  Olyan jó lenne, ha csoda történne, és hirtelen maguktól gondolnák azt, hogy valaki mást kell boldogítaniuk.