Olga nővér a zárdaablaknál ül, s az otthonról kapott levelet bontogatja. Talál benne egy tízdollárost. Lenéz az ablakból és meglát egy rongyosan öltözött embert, aki a lámpaoszlophoz támaszkodva álldogál. Olga nővér gyorsan ráírja egy darab papírra: “Van remény – Olga nővér”. Becsomagolja a tízdollárost és ledobja az ember lába elé. Az felemeli, majd értetlen arccal megbillenti a kalapját, és elmegy.
Másnap szólnak a nővérnek, hogy egy ember mindenáron beszélni akar vele. Olga lemegy a kapuhoz és ott találja a tegnapi embert, aki szó nélkül átnyújt neki egy köteg bankjegyet.
– Hát ez meg mi? – kérdezi a nővér.
– Hatvan dollár. A nyereménye. Van Remény öt az egyhez befutott.

Nekem még nem volt soha gyermekem, de én biztos, hogy nem öltöztetném így ki ...... mint egy bazári majmot. Ezt merészelte mondani Megyeri Csilla a riportalanyának.

Hát, mit mondjak, ez a kislány tényleg bazári majomnak van öltöztetve, ettől a ruhától Barbie baba is sikítófrászt kapna
Azt hiszem, néha nem árt, ha valaki beszól egy elszállt szülőnek.  Ebben az országban van elég, magát celebnek érző bazári majom, felesleges kinevelni az utánpótlást.

Régen, amikor csontrepesztő hajnali hidegben dolgozni mentem, arra gondoltam, dehogy is mozdulnék ki ilyenkor, ha nem lenne muszáj.

Most nyugdíjas vagyok, és nem muszáj.
Reggel hatkor a telefonom -17 fokot mutatott mifelénk, nem is mozdultam volna ki, de a kutyát vinni kell sétálni, akár milyen idő is van.  
A fiamnak vasárnapra sült kolbászt ígértem, de neki a bolti nem jó, mert undorító mócsingos. Csak a piacit eszi meg. Kérdés, hogy -17 fokban van e piac?
Fél kilenc körül elindultam, az utcák néptelenek, csak néhány kocsi próbál beindulni, kevés sikerrel.
A fagy az arcomat mardossa, levegőt alig kapok, a mellkasom elszorul, és nem tudom, érdemes-e elmenni a piacig?
Szerencsére jó félúton ismerőssel találkozok, megkérdezem. Igen,van néhány árus, a kolbászos kint van, meg még egy páran. A piac kihalt, üres sorok közt kocogok a kolbászosig, az a néhány vevő, aki betévedt, mind itt sorakozik.
Lassan megszokom a hideget. Már kapok levegőt, a mellkasom se szorít annyira, de még a Pennybe is be kell ugrani. Kevesen vannak, de sokat vásárolnak. Na ja, tartós lesz a hideg.
Mire hazavergődök, már nem is fázok annyira. Vagy megszoktam, vagy enyhült, de a mínuszok még mindig tizenfoknál kezdődnek.
Most sül a kolbász a sütőben, a kutya békésen horkol az ágyamon, a lakásban kellemes meleg van, és a világ így kerek.

Amíg a gázszámla ki nem jön.

József Attila: Kedves Jocó!

A bejárati ajtó csengője akkorát szól, mint egy légvédelmi sziréna. Nem is szoktunk egymáshoz becsöngetni itt a házban, inkább kopogunk. Kivétel a mellettem lakó néni. Ő csönget, a kutya felugat, én meg ijedtemben enyhe szívrohamot kapok.  Így volt ez pár napja is. Kinéztem a folyosóra, senki. Kimegyek a lépcsőházba, a néni ott beszélget valami hozzá hasonló mamával, ahogy meglát, integet nagyon.
- Jöjjön már gyorsan, most ment le egy rossz arcú férfi a pincébe, nézze már meg, mit csinál ott!
Bakker!!  Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy itt vagyok én, közel 58 éves, 161 cm magas, 55 kiló,és persze nőnemű élőlény, biztos, hogy nekem kell leellenőriznem, hogy ismeretlen rossz arcú férfiak miért mennek le a mi pincénkbe?
Viszont két hónapja én vagyok a házban a gondnok,lehet, hogy mégis utána kellene járni, elvégre a házban elég sok a lopás, de ez momentán nincs benne a szerződésemben. 
Éppen felszívtam magam, és erősen összevontam a szemöldökömet, indulásra készen, amikor a rossz arcú már jött is fel. A néni rögtön ráförmedt, hogy ki maga, mit keres itt?  Én meg rögtön meg is nyugodtam, ez a pici ember csak a szintén rossz arcú és elég szapora emeleti szomszédék csicskája, ezért mondtam is a néninek, hogy nyugi, itt lakik, nincs semmi gond.
Meg is könnyebbültem rögtön, még pont hiányzott volna nekem, hogy az egész rossz arcú famíliával konfliktusba kerüljek.
Rögtön pályafutásom elején.